Az adó, 1930 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 6. szám - Menekülés az adótehertől az általános jellegű forgalmi adónál
Dr. Hajdú /.: Menekülés az adótehertöl. 199 tekintetében. És így az egészséges adómorál kifejlődésére ellensúlyozólag hatnak. Gondoljunk csak a külső fogyasztási adóknál előforduló számtalan kijátszási praktikákra. (Különösen a személyi forgalommal kapcsolatos árú-importra.) De a tarifális adók bármely csoportjára vonatkoztatva beigazolható a megállapításunk. Az általános jellegű forgalmi adók behozatala óta a helyzet csak rosszabbodott az adómorál fejlődése tekintetében. Az kétségtelen, hogy a világháborü következtében meglazult társadalomerkölcsi felfogás az adómorálra is tompító hatással volt s az általános jellegű forgalmi adók ezt a demoralizáló hatást csak öregbítették. Az általános jellegű forgalmi adóknál az adókijátszás aránylag könnyen keresztül vihető. Ennek oka magában az adónem természetében rejlik. A valóságos forgalmi adóknál ugyanis (ingatlan adás-vétel, örökösödés, értékpapír stb. forgalmi adója), majdnem kivétel nélkül valamilyen okirat kiállítása kötelező. És így — a hatóság is tudomást szerezvén az ügylet létrejöttéről — az adólerovás majdnem százszázalékig csorbítatlanul megtörténik. Az általános jellegű forgalmi adók, tiszta alakjukban viszont — bizonyos kivételekkel — minden egyes adás-vételi ügylet létrejöttekor lerovandók. Hogy pedig az adásvételi ügyletek számában az ingók adás-vétele játszik domináló szerepet és hogy ezek az ügyletek csak kevés kivétellel foglaltatnak írásba, ez nem szorul bővebb magyarázatra és igazolásra. Ilyenformán az ügylet létrejötte tulajdonképpen homályban marad. És főként az adóügyi hatóságok szerezhetnek legkevésbé tudomást róluk. Igaz, hogy a tételes rendelkezések a lehető legmegfelelőbb módon igyekszenek az adólerovás ellenőrzéséről gondoskodni. Ha azonban az általános jellegű forgalmi adók lerovása forgalmi aktusonként és bélyegjegyek űtján történik, minden egyes adóköteles aktusról lehetetlen, hogy a pénzügyi hatóság tudomást szerezzen. Legfeljebb bizonyos időközönként gyakorolható az ellenőrzés. Az intervallum alatt azonban, amikor az adókötelezett jószándékára van bízva, hogy megrövidíti-e az államkincstárt vagy sem — az adókijátszásnak százféle praktikája vihető keresztül. A rendszer következtében az adókijátszási eseteknek természetesen csak elenyésző százaléka jut a hatóságok tudomására. Hogy azonban milyen tekintélyes számú lehet a homályban maradt kijátszási eseteknek a száma, azt mi sem bizonyítja legjobban, mint az a körülmény, hogy az előirányzott általános jellegű forgalmi adóknak mintegy 30o/o-a nem jut el az állampénztárba. Érthető tehát, hogy a pénzügyi kormányzat minden lehetőt elkövet az adóhozam biztosítása érdekében. Az adókijátszás meggátlása tekintetében bizonyos eredményt jelentett az átalányozási és fázisos rendszer. De a rendszernek még ilyen korrigálása mellett is számtalan ajtó áll nyitva lelkiismeretlen kijátszások elkövetésére. 14*
