Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 1. szám - Adózás és közgazdaság
l)r. Ball Kmt: Adózón és közgazdaság. vényesen meg van állapítva az arány a jövedelemadó és az ipariadó között, és meg van adva a lehetőség arra, hogy a közgazdaság az egyes községi képviselőtestületek túlkapásai elten meg legyen védelmezve. ///. A kiadások leszállítása. Mindenütt észlelhető az az irányzat, hogy a már erősen túlzott adótételek tovább ne emelkedhessenek, hanem a lehetőség szerint leszállíttassanak. Ezért tökéletlen volna oly vizsgálódás, amely csupán az államháztartás bevételeire korlátozódnék, mert hiszen az adóterhek mérséklésének lehetősége végeredményben mégis csak a kiadások leszállításónak lehetőségétől függ. Természetes, hogy a báborus és háború utáni terhek mindenütt a szükséges kiadások erős emelkedését vonták maguk után, amelyeket egy egész nemzedéknek kell még elviselnie és épen ezért, de más okokból sem lehetséges az államháztartást a háború előtti viszonyokra visszaállítani. A nyilván jogi háztartásoknak megpuffadása Németországban hasonló fejlődésnek a szüleménye, mint Magyarországon. Amikor az 1923. év végén az, adókat aranybázisra tették át, igein nehéz volt a bevételek megbecslése. Ennek következtében az első aranymárka háztartás egészen pontatlan becsléseken alakult és az első év, illetve első két év az előirányzatokkal szemben kereken 2 milliárd felesleget eredményezett. Az első é^ben viszont a kiadások, főképen a fizetések, rendkívüli módon le voltak szorítva és szükségesnek mutatkozott azok felemelése, ami a többlet-bevételekből lehetségesnek látszott. De lélektanilag megmagyarázható okokból a meglévő többletbevételek ezekéin felül oly kiadások tetemes növelésére is csábítottak, amelyek feltétlenül nem voltak szükségesek, és aki tudja, hogy milyen nehéz az egyizben már bevezetett mértéket korlátozni, az meg tudja érteni azt a veszélyt, amely ezekben a fölöslegekben rejtőzött. Különösen veszedelmesnek mutatkozott ez a fölösleg azáltal, hogy a többlet bevételeket főkép a jövedelemadónál érték el, amelynek %-ed része a valóságos szükségletre való tekintet nélkül, az államok és községek javára folyt ba. Az állam és községek pénztáraiban ennélfogva az 1924. évben egy előre nem látott fölösleg mutatkozott, amelynek a kiadások megnövekedéséhez kellett vezetnie. £s ha ezek a kiadások legnagyobb részben fontos kulturcélokat szolgáltak is, ugy a retades költségvetés mégis emelkedett oly összegekkel, amelyek az elszegényedett ország teherbírási képességévei nem voltak arányban. 12 1. Sz.
