Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Adózás és közgazdaság

Dr. Ball Kürt: Adózás és közgazdaság. IV. Szervezeti intézkedések. Arra a kérdésre, hogy vájjon lehet-e és mely kiadási tételéket elhagyni, illetve mérsékelni, nem lehet általános érvényű választ adni, hanem az az egyes háztartásoktól és egyes különleges helyzettől függ. De azt a kérdést lehet általánosságban is tárgyalni, hogy vájjon szervezeti intézkedésekkel lehet-e a kiadások emelkedésének tendenciáját megakadályozni, vagy sem. Az alkotmányos Monarchia idejében általában a népképviselet volt az állami organizmus takarékosabb ténye-, zője, amely az adóterhek csökkentése érdekében a kormány követeléseit leszállította. A jelenlegi demokratikus államban ez a viszonylat sok tekintetben megváltozott; a pártok arra felé hajlanak, hogy az uj kiadásokat megszavazzák, és a kormány fékez. Az a körülmény, hogy a kormány maga is rászorul a pártok bizalmára, egyáltalán nem változtat a helyzeten, és a gyakorlatban is az tapasztalható, hogy a kormányok az egyes esetekben a pártokkal szemben, mint önálló cselekvő szervek lépnek fel. A fentiekben festett kép annyiban szorul módosításra, hogy csak a jelennek általános tendenciáit mutatja, de az egyes Esetekben a személyiségektől függ, hogy mennyire érvényesül tényleg a takarékosság elve. A németbirodalmi Reichstag parlamenti vezetőinél az utolsó években meg volt a hajlandóság arra, hogy a kormánynak takarékossági törekvéseit támogassák. Az a kérdés, hogy ebben az irányban mely szervezeti intézkedések lehetnek hasznosak Németországban és Ausztriában, az 1928. szeptemberben Salzburgban megtartott utolsó Deutscher Juristentag napirendjén volt. A téma így szól: „Vájjon egy egészséges pénzügyi gazdálkodás érdekében kivánatos-e, hogy a birodalom és államok bevételeinek és kiadásainak megszavazására vonatkozó jelenleg fennálló alapelvek megváltoztassanak?" Nagynevű német és osztrák véleményezők és előadók munkáikban ahhoz az eredményhez jutottak, hogy a közigazgatás ellenőrzését meg kell különböztetni a parlamentek ellenőrzésétől. A közigazgatási ellenőrzés, a takarékosság' megerősítése már a háztartások előirányzatának elkészítésénél és később az egyes tervek gyakorlati kivitelénél érvényesül. E részben a birodalmi német jog a pénzügyminiszternek elegendően erős hatáskört biztosít miniszter társaival szemben. A parlamenti ellenőrzés tekintetében oly javaslatokat tettek, amelyek a kormány jóváhagyását kívánták a parlament által megszavazott kiadásemelésekhez, továbbá kívánták azt, hogy a parlament a kiadások emelése esetén egyszersmind szavazza meg1 a fedezetül szolgáló megfelelő bevételeket is. Az erre vonatkozó javaslatok dr. Dorn véleményében vannak legrészletesebben kidolgozva. Ez a vélemény a 35. Deutsche Juristentag von Walter de Gruyter berlini kiadócég által kiadott iratainak 1. sz. 13