Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-5. szám - A fényüzés megadóztatása és a fényüzési forgalmi adó különleges helyzete az adórendszerben

Dr. Hajdú: A fényűzés megadóztatása. álláspont áll szemben egymással. Az egyik pénzügyi elv alapján áll; a másik viszont szociális és morális elv mellett tör lándzsát. A 'pénzügyi elv szerint az állam a fényűzés megadóztatásával messzebbmenő, u. n. „mellékcélokat" nem óhajt elérni, csupán az államháztartás bevételeinek növelését mozdítja elő. A szociális1 elv ellenben a fényűzési adókban a fiskális célokat nem látja s alkalmazásukat tisztán szociális, illetve morális céloknak a megvalósítása érdekében ismeri el. Melyik elv a helyes? Erre kell válaszolnunk. Dora Schmidt: „Nicht fiskalische Zwecke der Besteuerung" cimü tanulmányában az adókat pénzügyi és „nempénzügyi" adókra osztja fel (13) az utóbbiak keretén belül foglalkozik a szesz, a dohány, az ipari, a bor és a fényűzési adókkal, sőt a védvámokkal is. A fiskális adók egyik alfaja szerinte az u. n. „céladó" (Zwecksteuer) amelyeknél a hozadék egy bizonyos már eleve meghatározott célra fordittatik. Mig a fiskális adóknak kizárólagos célja az állami szükséglet előteremtése, addig a nemfiskális adókra vonatkozólag a következőket találjuk könyvében: „Nicht fiskalische Steuern sind Steuern, die ausschliesslich, oder hauptsachlich zu andern als zu Zwecken der Mittelbeschaffung erhoben werden." Nem akarunk hoszszadalmasabb polémiába bocsátkozni a szerzővel megállapítása helyes, vagy helytelen volta felett; de ez nem is szükséges, mert ha ideiktatjuk Fellner Frigyesnek a sokak által vallott, adóztatási „mellékcélokra" vonatkozó felfogását, Schmidt álláspontja tüstént megcáfolható. Fellner ugyanis a következőket mondja: „Sok pénzügyi politikus azt tartja, hogy az adó alkalmas eszköz arra, hogy az adóztatásnál az állam mellék célokat is elérjen. így a narkotikumnak (dohány, szesz) megadóztatásánál egy ártalmas szenvedélyt mérsékeljen, vagy a fényűzési tárgyak megadóztatásával morális célok megvalósulását segítse elő. Ez a tanítás nem helyt álló, mert az állam a valóságban, ha adóztat, nem moralizál, hanem rideg fiskális célt követ. Pusztán a bőséges és biztos hozadéknyerés miatt adóztatja meg az állam a dohány és alkohol fogyasztást, néni pedig, hogy elejét vegye ezek fogyasztásának." Majd tovább fűzi megállapítását. „ ... Ne álltassuk magunkat azzal, hogy az állam az adóztatással morális célokat is követ, mert ha ez igy volna, ugy a sót nem volna szabad megadóztatni. A só-adó viszonylag még erősebben terheli az alsóbb népréteget, mert ennek egyszerű táplálékaiban a só viszonylag nagyobb hányadrészben jelentkezik, mint a jobb és finomabb ételekben." — „Az állam onnan meríti jövedelmét ahonnan minél bőségesebben meríthet. Ezt követeli a rideg pénzügyi érdek, mert az államnak az egyre növekvő szükséglettel szemben egyre növekvő (13) L. Dr. Dora Schmidt: „Nichtfiskalische Zwecke der Besteuerung" 25. o. Tübingen 1926. 4—5. sz. 115