Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-5. szám - A fényüzés megadóztatása és a fényüzési forgalmi adó különleges helyzete az adórendszerben

Dr. Hajdú: A fényűzés megadóztatása. vizsgálva, más-más képet mutat s a fényűzés határfokának megállapításánál még az önkényességnek is elég tág tere nyilhat. Hogy a fényűzési adók létjogosultságának alapja szilárd talajon áll, az már az első pillanatra kétségtelennek látszik, mert az, aki az általában megengedett és társadalmilag elfogadható határokon felül pazarlóan költekezik, méltó arra, hogy e miatt adóval sújtsák. Ez kétségbe nem vonható és megdönthetetlen elv. Probléma csupán csak az, hogy — pénzügytani elveket tartva szem előtt — mi a tulajdonképeni feladatuk és milyen helyet foglalnak el az adórendszer keretében a fényűzési adók. Ennek a kérdésnek a fejtegetésénél szükségesnek partjuk, hogy az idevágó főbb felfogásokkal röviden megismerkedjünk. A fényűzési adók általában a szakírók előtt elég jelentéktelen szerepet játszottak és játszanak még ma is, annak dacára, hogy a világháborút követő időkben a fényűzési adók ,elég intenziven alkalmaztatnak és szerepelnek az adórendszerekben. Jelentősebb eredményt Bilinski ért el a fényűzési adók elméletének épitgetése körül. (5) Elmélete röviden a következő: Stein felosztását fogadva el alapul, háromféle tőke van: dologi-, személyi- és értéktőke. (6) A dologi tőkét a hozadéki adók, míg a Személyi és értéktőkét a jövedelmi adó terheli meg. A megadóztatás alól azonban tetemes mennyiségű jövedelem kicsúszik s ezért gondoskodni kell ezeknek a kicsúszó jövedelmeknek a megadóztatásáról is. Bár a jövedelmi adóknak a kiegészítő, illetve helyesbítő szerepet kellene játszaniok a hozadéki adókkal szemben, még is maguknak a jövedelmi adóknak is „korrektivumra" van szükségük, mert feladatuknak nem felelnek meg s igen sok jövedelmet szabadon hagynak a megadóztatásnál. (7) A korrigáló szerepre, Bilinski szerint legalkalmasabbak a fogyasztási, de különösképpen ,a fényűzési adók, mert utóbbiak az egyenes adók egyenlőtlen terhére is kiegyenlitőleg hatnak a mellett, hogy a kibújó jövedelmet is megfogják. Továbbá a fényűzési adók ezen szerepük mellett alkalmasak arra is, hogy szociális kérdések megoldásánál segédkezzenek. Körülbelül ezek volnának Bilinski főbb megállapításai. Ennyivel azonban nem elégszik meg, hanem tovább bonyolítja elméletét. Megkonstruál ugyanis egy „tiszta'' fényűzési adóelméletet s ehhez, a szerinte uj és „speciális" „fényűzési adóhoz" csapja az örökösödési adót, a sorsjegy nyeremény adóját, az élők közötti ajándékozás és végül az értékpapirforgalom adó(5) L. Bilinski: Die Luxussteuer als Correctiv der Einkommensteuer. Leipzig 1875. (6) L. Stein: Finanzwissonschaft. Leipzig 1860., 1840. (7) L. Bilinski: i. m. 10. o. 110 4—5. sz.