Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A jövedék és szerepe a magyar állam háztartásában

Baross Gábor: A jövedék és szerepe a magyar állam háztartásában. meg. Az 1853. évi július hó l-e előtt a salétrom is az egyedáruság keretébe tartozott, minthogy azonban ez a cikk a műszaki ipar egyik legfontosabb anyaga, az 1853. évi március hó 3l-én kelt császári nyilt parancs eltörölte és az egyedáruságot csak a lőporra és a tüzelésre alkalmas egyéb robbanóanyagokra tartotta íenn. Ez a nyilt parancs és az 1856. évi április hó 15-én kelt cs. pénzügyminiszteri rendelet jogalapja maradt a lőporruonopóliumnak a kiegyezés után is, egészen a Monarchia összeomlásáig. Ezek szerint az említett anyagok előállítása és árusítása kizárólag az állam joga. Az egyedáruság igazgatása a cs. és kir. hadügyminisztérium alatt állott és csak a cs. és kir. tűzérfőparancsnok engedélyével lehetett lőport és robbanóanyagokat gyártani, illetve külföldről behozni. A készgyártmányokat a kijelölt tüzérszertárakba kellett beszolgáltatni. A lőporegyedáruság hazánknak Ausztriával közös ügye volt, vagyona és jövedéke tehát nem a magyar állam vagyonrészét, illetve bevételét alkotta, hanem a Monarchia közös háztartásában, a közös költségvetésben és zárszámadásban szerepelt. A magyar kincstárt legfeljebb mégis annyiban érintette ez az egyedáruság, hogy bevételei a közös kiadásokhoz való hozzájárulásunkat bizonyos — lényegtelen — mértékben csökkentették, az igazgatásával kapcsolatosan pedig a magyar polgári hatóságokra háruló bizonyos, — ki nem mutatható, — költséget okoztak. Mariska a jövedéket 2*4 millió koronára becsüli, ami kétségtelenül a közös, tehát nemcsak a Magyarországból származó eredmény. A lőporegyedáruságnak közös jellege, vagy helyesebben azon körülmény folytán, hogy még alkotmányunk visszaállítása után is a legfelsőbb hadúr jogkörében meghagyták, vita tárgyává teheti, hogy bevétele a magyar államháztartás szempontjából jövedék-e? Felhozható, hogy magyar törvény, sőt magyar kormányrendelet sem intézkedik felőle, a magyar költségvetésben és zárszámadásban nincs kimutatva, nálunk nincs leltározott vagyona. A lőporegyedáruság tehát éppen olyan közös bevételi forrása a Monarchiának, mint amilyen pl. Bosznia-Hercegovina volt és oiyan közös bevételt adott, mint pl. az elárverezett katonalovak ára. Ez a különös helyzet tényleg megfontolásra késztet. Minthogy azonban a legfelsőbb hadúr, akinek akaratnyilvánítása alapította ezt az egyedáruságot is, egyúttal mint magyar koronás király, Magyarország területét illetőleg is határozott, kétségtelen, hogy magyar regalisztikus intézménnyel állunk szemben, amelynek vagyona és bevételei a legfelsőbb közös vezérlet és vezénylet annyi vitára okot szolgáltató elvéből kifolyólag a közös kiadások fedezésére vétettek igénybe. A Monarchia különös szervezete folytán nem tekinthető döntő tényezőnek az a körülmény, hogy a magyar állam számadási okmányaiban a lőporegyedáruság vagyona és bevételei nem szerepelnek, mert ez csak a közös ügyek számvitelének egyik jelensége és nem változtat azon a közjogi, pénzügyi és gazdasági tényen, hogy a lőpormonopólium keretében a magyar állam szuvel. sz. 9