Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Lakóház mint ingóság

Kakuk Sándor: Lakóház mint ingóság. A vagyonátruházási törvény, vagyis az 1920 : XXXIV. t.-c. 27. §-a világossá teszi, hogy a felépítmény átruházása, vagy átszállása vagyonátruházási illeték alá esik. Ugyanis ez a §. az ingatlanok legkisebb értékét szabályozza. Az 1. pont alatt a földadó alá eső ingatlan minimális értékét, 2—3. pontok alatt a házadó alá eső „ingatlanok legkisebb értékét határozza" meg. De ezen általános szabályozással nem elégszik meg, hanem a 4. pontban részletezésbe bocsátkozik, az utolsó, azaz az 5. bekezdésben pedig kifejezetten az ú. n. osztott tulajdonról szól s azt mondja, hogy osztott tulajdonnál, vagyis amikor az épület nem a telektulajdonosé, az 1—2. pont alatt meghatározott minimális érték a telek és épület együttes értékének tekintendő s a két alkotórész között való megosztása egyesség vagy becslés útján határozandó meg. Ebből tehát nyilvánvaló, hogy a felülépitményi jogot és magát a felülépítményt is a vagyonátruházási illetékről szóló törvény is ingatlannak tekinti, mert hiszen a felhívott 27. §., amely osztott tulajdon alkatrészeiről szól, az ingatlan legkisebb értékét tárgyalja s nem szól ingóságról. A kérdés megfejtésében segítségünkre jön a közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600. sz. H. Ö. 83. §-a is, mely szerint a házadó a házbirtokot törvényes zálogjoggal terheli és 3 évig a magánjogi címen alapuló követeléseket telekkönyvi biztosítás nélkül is megelőzi. Mivel pedig a kincstárt adó és illeték követelésére nézve csakis ingatlan vételárával szemben illetik meg kivételes kielégítési jogok, de ingóságok vételárával szemben nem; nyilvánvaló, hogy a most felhívott jogszabály az adóköteles házbirtokot ingatlannak! tekinti és pedig mindenkor, mert kijelentésében nem tesz különbséget saját vagy idegen telken épült házbirtok közt. Különben is ingó lakóház el sem képzelhető a mai pénzügyi törvények szerint. A házadó H. Ö. 1. §-a (1) bekezdése úgy szól: „Házadó alá tartoznak a lakóházak és más állandó jellegű épületek, ha falazatuk a földben vagy a földön nyugszik." Ez a kijelentés kategorikus. Akár saját, akár idegen telken áll is az épület, ha a földbe (pince) vagy a föld fölé (felülépítmény) van építve, házadó alá esik. Ha pedig ilyen az építmény, a fentebb felhívott K. K. H. Ö. 83. §-a értelmében feltétlenül ingatlan, különösen a most tárgyalt esetekben, amikor a talajbérlet 98 évig tart s a felépítmény csak a bérlet letelte után megy át a telektulajdonos tulajdonába, addig pedig a bérlő szabad rendelkezése alatt áll. Témám végére értem. Nem tudom sikerült-e olvasóimat fejtegetésem helyességéről meggyőznöm? Egyet azonban azt hiszem elértem; azt ugyanis, hogy a téma iránt a figyelmet felhívtam; a gyakorlati élet majd az érvek és ellenérvek kohójában a helyes álláspontot ki fogja alakítani és megjegecesíteni. 374