Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Az üzemet nem terhelő illetékek

Dr. Túry Zoltán: Az üzemet nem terhelő illetékek. .ii;imuii;i!i'imriiniliiK mu-, alatt hozott ítéletében a közigazgatási bíróság kimondotta, hogy az első részvények kibocsátási illetékét nem lehet alapítási költségnek minősíteni. Az ítélet érdekes megokolása a következő: Panaszos csupán azt kifogásolja, hogy az első részvénykibocsátás után kiszabott és a részvénytársaság által befizetett illetéket a mérlegszerű nyereséghez hozzászámították. A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. A vállalat a társulati adóról szóló H. Ö. 13. §-ának 5. pontjában foglalt rendelkezésekre alapítja a kifogását, mert a részvénykibocsátási illetéket alapítási költségnek minősíti. A 13. §. 5. pontjához fűzött utasítás (1) bekezdése szerint alapítási költségek alatt azokat a kiadásokat kell érteni, amelyek a vállalat alapítása körül merülnek fel és példaképen a következő költségeket sorolja fel: az alapítási terv ismertetésére készült nyomtatványok, körlevelek, hirdetések s hasonlók költségei, ügyvédi, közjegyzői díjak, bankári jutalékok stb. Alapítási költségek tehát azok a kiadások, amelyek a részvénytársaság megalakulása előtt felmerülnek, amelyek a részvénytársaság alapítóit terhelik mindaddig, amíg a részvénytársaság megalakultnak nem tekinthető, amely költségek tehát csak a részvénytársaság megalakulásával válnak ennek terhévé és a K. T. 199. §. 3. pontja szerint öt évre felosztva számolhatók el. A részvénykibocsátási illeték az 1920 : XXIV. t.-c. 14. §-ának 7. pontja szerint a részvénytársaság bejegyzésének a Központi Értesítőben való közzétételétől számított 30 nap alatt fizetendő be, vagyis oly időpontban esedékes, amelyben a részvénytársaság már megalakult. Az tehát a részvénytársaság kiadása és nem minősíthető alapítási költségnek, mert nem a részvénytársaság megalakulása előtt merült fel. Az adókötelezettség szempontjából pedig az a döntő, hogy a vállalat üzemét terheli-e, vagy sem, mert a fi. ö. 13. §-ának 3. pontja szerint az üzemet nem terhelő illetékeket a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani. A 13. §. 3. pontjához fűzött utasítás (3) bekezdése szerint a részvénykibocsátási illeték nem terheli az üzemet. Nem terhelheti azért, mert nem kapcsolatos a vállalat üzletműködésével, nem olyan közteher, amely az üzem folytatásához szorosan kapcsolódnék. Ehhez az indokoláshoz ellenkező törvényes rendelkezés hiányában alig lehetne cáfolatot fűzni. Ez a kérdés azonban, mint minden olyan kérdés, amelyre a felelet a jogosság és méltányosság elveivel ellentétben áll, nem tudott nyugvópontra jutni. Hogy a kérdés állandóan felszínen volt, azt bizonyítja az, hogy a pénzügyminisztérium a 400/1927. P. M. számú H. Ö. végrehajtási utasításban már lényeges enyhítést nyújt. E szerint: „Nem terhelik az üzemet, és így a nyereséghez hozzászámítandók az ingatlanvagyon-átruházási illetékek és annak járulékai, esetleges ajándékozási vagy örökösödési illeték, társasági szerződési, a részvénykibocsátási, továbbá az osztalékszelvény illetéke. Az első szervezéssel kapcsolatosan felmerülő 3^3