Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Az üzemet nem terhelő illetékek

Dr. Túry Zoltán: Az üzemet nem terhelő illetékek. a társulati adó reformjának az ideje, aminek minél előbb be kell következnie, ez a sérelem orvoslásra fog találni. Ez alkalommal az üzemet állítólag nem terhelő illetékek közül a részvénykibocsátási illeték dolgára akarok rámutatni. Az 1922 : XXIV. t.-c. 14. §. 3. pontja, illetve a 400/1925. P. M. sz. H. Ö. 13. §. 3. pontja értelmében a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell adni, illetve üzleti kiadásként nem lehet elfogadni az üzemet nem terhelő illetékeket. Ehhez a jogszabályhoz a végrehajtási utasítás azt a kategorizálást fűzi, hogy: nem terhelik az üzemet, és így a nyereséghez hozzászámítandók: az ingatlanvagyon-átruházási illeték és annak járulékai, esetleges ajándékozási vagy örökösödési illeték, társasági szerződés, a részvénykibocsátási, továbbá az osztalékszelvény illetéke. Az első, ami itt az embert megdöbbenti, az, hogy a végrehajtási utasítás a társasági szerződés illetékét nem ismeri el üzemi kiadásnak. Tehát, ha a vállalat á meta szerződést köt, amelynek nyeresége után adózik, ennek a szerződésnek létesüléséhez fűződő illeték nem üzemi kiadás. Ha ezt a szabályt az adminisztratív gyakorlat az életben magáévá tenné, úgy hiszem, rövidesen erős cáfolatot kapna a bírói gyakorlatban. A második, ami legalább is vitatható, a részvénykibocsátási illeték kérdése. A vállalat a részvények első csoportját megalakuláskor bocsátja ki. Ezek a részvények tehát tulaj donképen alapító szerződések, amelyek alapján a részvényes a vállalat üzleti eredményében osztozik, a további kibocsátások azonban már csak a részvény formájába burkolt kölcsönszerződések. A vállalat azért bocsát ki újabb és újabb részvényeket, mert akár üzemének fejlesztése, akár egyéb okokból újabb tőkére van szüksége. Semmi esetre sem csupán azért, hogy nyereségét több részvény között ossza fel. Hanem azért, hogy olcsóbb új tőkére tegyen szert és ennek a tőkének használatáért ne súlyos bankkamatot Űzessen, hanem az üzleti eredményben való részesedést nyújtson. A már fennálló, az eredeti társasági szerződés alapján már lélekző jogi személy az új kibocsátásokban nem társasági szerződést, hanem kölcsönügyletet köt. Ha ezt a kölcsönügyletet a felemelt alaptőkének megfelelő összegre a Kereskedelmi Bankkal kötné meg, ha az új tőkét nem új részvények kibocsátása útján, hanem kölcsön réven teremtené elő, bizonyára senkinek sem jutna eszébe, hogy az ííykeijen reimeiüiő szerződési illeték nem minősíthető üzemi költségnek. Ellenben nem üzemi költség akkor, ha ugyanazt a célt nem kölcsönügylet, hanem tőkeemelés révén szerzi meg a vállalat Azonban a komplikáció tulajdonképen most következik. A konkrét esetek során a vállalatok azt vitatták, hogy az első kibocsátás minden költsége tulajdonképen a társaság alapításával függ össze és ennek folyományaképen alapítási költségnek deklarálandó. Ezeket pedig a H. ö. 13. §. 5. pontja értelmében az első öt évben akceptálni kell. Egyik ilyen panasz fölött 22.316/1925. szám 352