Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Az üzemet nem terhelő illetékek

Dr. Túry Zoltán: Az üzemet nem terhelő töetékefc ( gének eredménye. Ebből kifolyólag üzleti kiadásnak elfogadta mindazokat a kiadási tételeket, amelyek az üzleti tevékenységgel kapcsolatosan az üzleti eredmény létrejöttében közrehatottak. De eliminálja azokat a tételeket, amelyek nem fűződnek a társulat alapszabályszerű ténykedéséhez. Ezek a tételek sem bevételként, sem kiadásként számításba nem vehetők. Maga a törvény csak keretszerüen rendelkezik és a bírói gyakorlat volt az, amely ennek a törvénybeli elvnek szoros alkalmazásával az egyes jogszabályokat úgyszólván tételesen kidolgozta. így alakult ki a gyakorlatban az a jogelv, hogy üzleti kiadásként minősülnek azok a bélyeg- és jogiiletékek, amelyek a vállalati üzemmel összefüggnek, ellenben nem esnek ez alá a fogalom és elbánás alá azok az illetékek, amelyek az üzemet nem terhelik. Az ilyen illetékek csoportja három fajtából áll: az ingatlanvagyon-átruházási illetékből, az osztalékilletékből és a részvénykibocsátási illetékből. Az a gyakorlat, amely az üzleti tevékenység eredményének megadóztatása elvén épült fel, erre a három ilíetékfajtára mondotta ki azt, hogy ezek üzleti kiadásként el nem fogadhatók, mert az üzleti eredmény (az adóalap) létrehozásában szerepük nincs. Az 1909 : VIII., illetve az 1916 : XXXIV. t.-c. már lényeges eltérést mutat magának az alapelvnek tekintetében. Míg az 1875 : XXIV. t.-c. és az ennek alapján kifejlődött bírói gyakorlat tisztán az üzleti tevékenység eredményét vette alapul és ezért a társulati adó alól mentesítette azokat a jövedelmeket, melyek a mérlegben szerepeltek ugyan, de nem származtak a vállalat üzletszerű tevékenységéből (pl. sorsjegynyeremény, ingatlanbirtok eladásán elért haszon, házbérjövedelem stb.), addig az 1909. és 1916. évi törvény óta az adóztatás alapja a mérleg; és a mérlegben feltüntetett minden bevételi tétel akkor is adóalap, ha annak egyes részei nem származtak üzleti tevékenységből. És itt, ebben a törvényben ütközik először össze a jogszabály fejlődése a jogelv fejlődésével, amennyiben az 1909 : VIII. t.-c. 17. §. 12. pontja csak az üzemet terhelő állami és községi stb. adók és illetékek levonását engedi meg, míg a 18. §. 1. pontja minden más tartozásnak és kifejezetten az állami és községi vagyonátruházási illetékeknek levonását eltiltja. A jogszabály tehát ellentétbe jut a jogelvvel, midőn a vállalat adóalapját az üzleti tevékenység keretén túlterjeszti, a kiadások levonhatóságát ellenben az üzleti tevékenység és az üzem keretei közé sorolja. Az 1922 : XXIV. törvény, illetve a 400/1925. és 1927. H. Ö. még tovább megy, amennyiben a vállalat teljes mérlegét, annak minden bevételi tételével, sőt titkos tartalékaival is bevonja az adóztatásba, több bevételi tétel tekintetében kétszeres, sőt többszörös adóztatást statuál, azonban nem fogadja el üzleti kiadásként az üzemet nem terhelő illetékeket. Magam részéről a jogszabálynak a jogelvvel történt ezt a szembeállítását helyeselni nem tudom és szóváteszem abban a reményben, hogy, ha bekövetkezik 10. SZ. 361