Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A jövedék és szerepe a magyar állam háztartásában

Baross Gábor: A iövedék és szerepe a magyar állam háztartásában. elsői éveiben pénzt veretett és ezzel ő lett az önálló magyar pénzverés megalkotója. A pénzverési jog gyakorlásából folyó bevétel kezdetben az az illeték volt, amelyet a magánosok által beadott arany és ezüst pénzzé verése fejében a kincstár költségei címén levontak. Később ezen az illetéken kívül jövedelem származott abból is, hogy egy súlyegység fémből nem a törvényesen előírt számú, hanem több pénzdarabot vertek. Ezek a bevételek csak lényegtelen részei voltak a király jövedelmeinek. A XI. században rohamosan megindult a pénzrontás folyamata, ami abból állt, hogy a súlyegységből mindig több és több pénzegységet vertek, ami által a pénzverési haszon 50—100% is volt és a királyi jövedelmek egyik fő forrásává, regálévá, vált. Ezt a jövedelmet még fokozták az által, hogy időközönkint új, rosszabb pénznemeket bocsátottak ki, amelyeknek átváltásából a „kamara haszna" (lucrum camerae) elnevezés alatt ismert jövedelem származott. III. Béla király idejében ezeket a bevételeket 60.000 ezüst márkára becsülik és oly súlyos megterheltetését jelentették az ország lakosságának, hogy a királyi kincstár kapzsiságának az aranybulla 23. cikkével óhajtottak gátat vetni, kimondván, hogy a pénz húsvéttól húsvétig járjon, vagyis, hogy a király évente legfeljebb egyszer verjen pénzt. III. Endre, de főleg Róbert Károly királyaink erélyesen szabályozzák a pénzverést, aminek következtében különösen az utóbbinak aranypénzeit egész Európában megbecsülték és keresték. Zsigmond király költekező uralkodása alatt a pénzverés ismét elfajult, úgy, hogy pénzeinek vásárlóereje névértékük 10%-át sem érte el. Corvin Mátyás nagyszabású pénzügyi és gazdasági politikájának megfelelően, gondot fordított arra, hogy pénzének értéke állandó legyen és kormányzatának tetemes kiadásait az adórendszer kiépítésével, nem pedig pénzverési műveletekkel fedezte. A nagy király halála után kezdődő \iharos századok alatt a pénzverési regálé sorsát nyomon követni nem tudjuk, mert egyfelől az ország darabokra szakadása, a török invázió, a belső forrongások és a nagy külső háborúk az egységes, a kincstári és gazdasági érdekeknek megfelelő pénzpolitikát kizárták, másfelől a történelmi kutatás a magyar pénzverési regálé fejlődésének mozzanatait eddig még nem tárta fel. Csak néhány ritka epizód ismeretes, pl. a magyar pénzverdének Bécsbe, majd Prágába telepítése, II. Rákóczi Ferenc fejedelem libertásainak szomorú sorsa, stb. Tudjuk azt is, hogy hazánkban a XVII. században az 1563-ban életbeléptetett „bécsi pénzláb" érvényesült, 1754-től pedig nálunk is az úgynevezett konvenciós pénz volt forgalomban, amelyet a „bécsi értékű", majd a ..pengő értékű" pénznemek egészítettek ki. A XIX. század első felében a különféle pénzverési rendszerek már annyira zavaros helyzetet teremtettek, hogy azon az 1857. évi január 24-iki érmeegyezményen alapuló „osztrák értékű" pénzrendszer behozatalával kellett segíteni. Ez az egyezmény az osztrák-porosz háború után Ausztria kilépésével felbomlott és helyébe a Franciaországsai Párizsban. 1867-ben kötött egyezmény lépett, amely szerint a 1. sz. 5