Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A társulati adó reformja

Dr. Baumgarten Nándor: A társulati adó reformja. val, illetve tőkekamatadóval (tőkekamatilletékkel) egyszer már megrótt jövedelmek társulati adó alá is vonatnak és ezáltal kettős hozadéki adóval vannak sújtva, és hogy az ezen elvek szerint kimunkált nagy adóalapokra igen magas (16%-kal) kezdődő és 30%-ig emelkedő alapadók és azokkal sokszor egyenlő súlyú pótadók is nehezednek. A pénzügyminiszter a társulati adókulcsokat, amelyek a környező államokénál általában nagyobbak, maga is súlyosaknak találta és kijelentette, hogy a felhozottakra tekintettel lesz. Ez annál is inkább remélhető, mert a kereskedelmi és iparkamarák és egyéb gazdasági érdekeltségek is előterjesztéseikben egyre hangoztatják, hogy az értékpapíroknak kedvezőtlen tőzsdei áralakulását az okozza, hogy a társulatok a túladóztatás miatt nem képesek részvényeseiknek megfelelő osztalékot, vagyis a részvényekben elhelyezett tőkének megfelelő hozadékot juttatni. Kilátásba helyezte a pénzügyminiszter, hogy az illetékekre vonatkozó összefoglaló hivatalos összeállítások rövidesen megjelennek, hogy a jövedéki büntető eljárásról szóló rendelet ellen elhangzott kifogásokat eliminálni óhajtja és hogy a forgalmi adóknál az általányozás alapján adózók körét ki fogja terjeszteni, A küldöttség azzal a benyomással távozott, hogy az új pénzügyminisztert nem csupán a kincstár fiskális érdekei irányítják, hanem a pénzügyi politika magasabb szempontjai és a pénzügyi jogtudomány alapelvei is. jiimiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiMinmiiiiiiiMiiiimmmmiiiiiiiiiiiHiii^^ A társulati adó reformja. Irta: dr. Baumgarten Nándor ny. közigazgatási bíró, egyetemi rk. tanár. A pénzügyminiszter programmjában foglalt adómérséklések során a társulati adómérséklése is előtérben áll Tudvalevő, hogy az 1922 : XXTV. t.-c. az inflációs korszak szülöttje, mely aránytalanul magas, progresszív adókulcsokkal és a kétszeres adóztatások halmozásával tett eleget az akkor égetően sürgős államháztartási szükségleteknek. A pengőérték behozatala folytán valutánk stabilizálódott és másrészt az államháztartás szanálása teljesen sikerült. Ily körülmények között tehát joggal állapíthatjuk meg, hogy a törvény előfeltételei megszűntek és a törvény további fenntartása nemcsak az abban elsősorban érdekelt részvénytársulatok, hanem az általános közgazdasági helyzet szempontjából is mindenképen indokolatlan. Ily körülmények között a legradikálisabb megoldás volna, ha az 1922 : XXIV. t.-c. hatályon kívül helyeztetnék és új, a mai viszonyoknak megfelelő társulati adó törvény lépne életbe, mely a jelenlegi törvény komplikált és igazságtalan rendszerét megszüntetné. Elsősorban áll ez az aránytalanul progresszív kulcsokra és a kettős, sőt hármas adóztatás kirívó eseteire, melyek10. sz. 355