Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Az adó- és illetékügyi reformok útja

Dr. Klug Emil: Az adó- és illetékügyi reformok útja. A már beállított szükségletek fedezetének újólagos leszállítása azonban minden takarékossági elv mellett is majdnem nehezebb feladatnak bizonyul, mint a bevételek fokozása volt és ezért az adóteher számszerüségének lényeges és hirtelen leszállításával ezidőszerint az állami pénzügyek egyensúlyának veszélyeztetése nélkül kísérletezni nem szabad. Ebbe játszik bele a békeszerződésnek a Népszövetség ellenőrzése alá helyezett azon intézkedése is, hogy Magyarország adóztatásának nem szabad kisebbnek lennie, mint a környező államokénak. Viszont adóemelésre sem lehet gondolni az adóztatás egyetlen terén sem, sem a hozadéki adóknál, sem a személyi adóknál és minden halogatás nélkül könnyíteni és egyszerűsíteni kell az adókivetés és a behajtás mai rendszerét. Le kell vonni az elmúlt évek bőséges gyakorlati tapasztalatainak reális eredményeit. A személyi adók, a jövedelem- és vagyonadó évenkinti kivetése rendkívüli módon igénybeveszi az adózókat és az adminisztrációt, a nélkül, hogy bizonyos hibák és hiányok egyáltalán eliminálhatók lennének. A vallomási kényszer dacára az adókincstár általában nem bírja elérni a tőkevagyont és az abból eredő jövedelmet. A kereskedelemre és iparra vonatkozóan előírt könyvvezetési kötelezettség dacára ezeknél is igen nehéz megállapítani a helyes adóalapokat és így aránytalanságok és pontatlanságok keletkeznek az adóalanyok egyedei, sőt egész kategóriái körében. A gazda, aki bérbeadja birtokát, teljes bérjövedelméről tartozik számot adni, mert az az illetékezés miatt a pénzügyi hatóságok elé kerülő szerződésekben pontosan van meghatározva. A birtokot önkezelésben művelő gazda a legpontosabban vezetett gazdasági könyvelés dacára sem tudja hű pontossággal megjelölni jövedelmét, mert nagyon nehéz megvonni a határt abban, hogy a bevételeinek mely része tekintendő adójogi értelemben vett jövedelemnek és mely része adóköteles beruházásnak. Mindezek mellett fontolóra kívánja venni a pénzügyminiszter, hogy vájjon a személyi adókat, a jövedelem- és vagyonadónál — bármily paradoxnak tűnjék is ez, — a valóságos adatok szerint adóztatást nem kell-e visszafejleszteni a hozadéki adók kezdetlegesebb pénzügytani nívójára, amelyen az adóalapok kiművelése külső ismérvek alapján történik. Mindenesetre törekedni kell a kisebb adózók kíméletére. Az adómentes létminimumok felemelésével lehetőleg tágítani kell azt a kört, amely a személyi adók terhétől egyáltalán mentes és a rögzítés rendszerének tágításával szűkíteni kell azt a kört, amellyel az évenkint visszatérő vallomási és kivetési adminisztrációnak ki kell terjednie. Könnyítő reformok szükségesek az adóvégrehajtások terén is és elkerülendő mindaz, amit az adózók zaklatásnak, vagy nyugtalanításnak érezhetnének. Benedek Sándor a társulati adó köréből szóbahozta, hogy a múlttal szemben rendkívülien súlyos tehernek bizonyult a vállalatoknál az, hogy a hozadéki adóval, vagyis a földadóval, házadó354 10. SZ.