Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Az adómorál Németországban

Joggyakorlat. Indokok: Az illetékeket a panaszosnak B. A. ellen 23 millió korona iránt folyamatba tett perében a brdapesti I—III. ker. kir. járásbírósásnak ítélete után követelik. A panaszos az illeték fizetése alól való felmentését azon az alapon kéri, hogy az illetékkiszabás alapjául szolgált ítélet ellen felebbezéssel élt és a felebbviteli eljárás során kereseti követelését 4 millió koronára leszállítva, bírói egyességet kötött, amely után a leszállított perértékéhez képest a törvényszerű 3%-os illeték fejében bélyegjegyekkel 120.000 koronát lerótt. A panasznak csak annyiban lehetett helyet adni, hogy a bélyegjegyekkel lerótt 120.000 koronának 14.500 értékviszonyszámmal átszámított 8-27 aranykorona értékét betudva, a követelt 4770 illetéket 39-43 aranykoronára kellett leszállítani. Ezt meghaladóan a panasznak helyt adható nem volt, mert az 1914. évi XLIII. törvénycikk 20. §-a második bekezdésének rendelkezéseiből megállapítható, hogy a felebbviteli bíróság előtt kötött egyesség után járó illeték szempontjából az első bíróság ítéletének meghozatalakor fennállott kereseti követelés az irányadó, vagyis, hogy a felebbviteli bíróság előtt kötött egyesség után az elsőbírósági ítélettől járó teljes illetéket kell megfizetni, akár bélyegben, akár készpénzben való lerovás esete forog fenn. — Annyival inkább áll ez, mert a felebbezési eljárásban tuíajdonképen csak a felebbezett értéknek és nem a már ítélettel elbírált pertárgy értékének leszállításáról lehet szó, mert különben beállhatna az az eset, hogy az első bíróság ezrekre menő aranykorona felett ítélt s az ítéleti (egyességi) illetéket egy miinimális összeg után kapná meg a kir. kincstár, holott az illetéktörvények jogelvi rendelkezéseiből is nyilvánvaló, hogy az ítéleti illeték a bírói munka nagyságához és fontosságához igazodik. (Közig, bíróság 22.141/1926. sz.) Törvénykezési illeték. 1911; XLIII. t.-c. 22. §. 226. A felebbezés tárgyának értéke me?, nem becsülhetönek tekinthető, ha az olyan ítélet ellen adatott be, amely összegszerüleg meg nem határozott értékkülönbözetet is megítélt. Indokok: A k—i kir. járásbíróság azt a lelépési díjat, melyet a panaszló által képvi^lt haszonbérbeadók a haszonbérlemények 1925. szeptember 30-án való visszabocsátása ellenében a haszonbérlőknek megfizetni tartoznak s melyet a szerződő felek az 1918. május 12-én létrejött egyességben 104.000 K-ban határoztak meg, F. 2.538/6—1924. sz. ítéletében akként állapította meg, hogy a kikötött 104.000 koronán felül még azt az értékkülönbözetet is meg kell fizetniök, mely a m. koronának 1918. május 12-én és a tényleges fizetés napján Zürichben jegyzett értéke között mutatkozni fog. Igaz ugyan, hogy a járásbíróság ítélete indokolásának végén az a kijelentés foglaltatik, hogy „Perérték 660.816.000 korona, de mert az ítélet 1925. február 6-án hozatott", amikor még a haszonbérbeadók által fizetendő értékkülönbözet összege a fizetés idején jegyzendő zürichi koronaárfolyam meg nem határozhatása miatt nem is volt kiszámítható, azzal a kijelentéssel a marasztalás összege nem tekinthető megállapítottnak. Minthogy pedig a felebbezési beadványok illetéke az 1924 : XLIII. t.-c. 22. §-a értelmében a felebbezés tárgyának értékéhez igazodik s a panaszló által a haszonbérbeadók képviseletében előterjesztett felebbezési kérelem az volt, hogy a lelépési díj a keresetben felajánlott 30,000.000 koronában állapíttassék meg, a felebbezéssel orvosoltatni kívánt jogsérelemnek — a felebbezés tárgyának — pénzbeli értéke ismeretlen, illetve kiszámítható nem volt. Tekintettel arra, hogy a felebbezés tárgyának értékelésénél is az 1914. XLIII. t.-c. V. fejezetének értékelési szabályait kell alkalmazni, a fenti tényállásból folyóan a megleletezett felebbezés tárgyának értékét meg nem becsülhetönek kell minősíteni s így a panaszló figyelemmel a 68.600. 1924. P. M. sz. rendelet 41. §-ának (2) 1. pontjára és 39. §-ának 1. pontjára, 10,000.000 korona felebbezési tárgy-érték szerint tartozott volna az illetéket leróni. 344 8 -9. sz.