Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Az adómorál Németországban

Joggyakorlat. nyereség adómérleg szempontjából nem szerepelhet. Miután pedig az 1926. évi 3.800. P. M. számú rendelet 1. §-a alapján készített megnyitó mérleget követő első zárómérleg alapján történő adóztatásnál a megnyitó mérleget megelőző zárómérleg felhasználása a 20. §. harmadik bekezdése szerint tiltva van, az 1924. évről áthozott összeget azon a címen, hogy már meg volt adóztatva, az 1925. évi nyereségből levonásba hozni nem szabad. (Közig, bíróság 4.973. 1928. sz.) Tantiém adó. T. H. Ö. §. 223. Ennek az adónak kulcsát a szerint kell megállapítani, hogy az egyes igazg. tagok mily összeget kaptak kézhez. Indokok: A panaszos részvénytársaság az 1925. üzletévben elért nyereségéből 12 igazgatósági tagnak és 12 felügyelőbizottsági tagnak összesen 445,325.000 papírkorona javadalmazást fizetett ki, amely után a tantiemadót a m. kir. pénzügyigazgatóság úgy állapította meg, hogy vizsgálat tárgyává tevén azt, melyik igazgatósági tag mily összegű javadalmat kapott, azon javadalmak után, amelyeknek egyénenkénti öszszege a 2.000 aranykoronát meghaladta, 20%-os, az ennél kisebb egyénenkénti összegek után pedig 16%-os kulcsot alkalmazott. Ezzel szemben a panaszos azt vitatja, hogy a tantiemadót nem lehet egyéaenkénti számítással kivetni, s miután az ily címen kifizetett összegnek V24 része 2.000 aranykoronán alul van, az egész összegre csak 16%-os adókulcsot lehet alkalmazni. A bíróság a panaszt alaptalannak találta. A tantiemadó nem a vállalatnak adója, hanem az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok kereseti adója a vállalatoktól nyert tantiemjük után, amelyet a kereseti adóról szóló törvény éppen ezért mentesít is a kereseti adó alól. Csupán célszerűségi ok tehát az, hogy a törvény ennek az adónak befizetésére a társulatot kötelezi éppen úgy, mint kötelezve van a társulat az alkalmazottai után járó kereseti adó fizetésére is. Ebből kifolyólag a tantiemadó kulcsának megállapításánál nem a kifizetett javadalom végösszegét és a javadalmazottak számát, hanem azt kell vizsgálni, hogy a javadalmazottak egyenként mily összeget kaptak. A tantiemadónak előbb kifejtett jellegéből következik az is, hogy annak alapja az adókivetési évet megelőző üzletév eredménye után kifizetett javadalom és így alaptalan a panaszosnak az a második kifogása is, hogy a vállalatnak 1926. évi július hó 1-én történt beolvadása következtében az 1926. évről 5 hónapra törölt társulati adó arányában a tantiemadó arányos része is törlendő volna. (Közig, bíróság 8.311/1927. sz.) Illetékek és forgalmi adók. Törvénykezési illeték. 1914: XLIII. t.-c. 51. §. 224. A pergátló kifogást elvető határozat után járó illetéket a per tárgyának értékére való tekintet nélkül bélyegben kell leróni. Indokok: Az 1924. évi XLIII. t.-cikk 11., 14., 15., de különösen az 51. §-ból kitünőleg, amely — szemben az 55. §-szal — a bélyegben lerovandó határozati illetékeknek ki által való viselése iránt rendelkezik, a pergátló kifogást elvető határozat után járó és az alperest terhelő illeték bélyegben rovandó le tekintet nélkül a per tárgyának értékére. Ezen a jogállapoton sem az 1920. évi XXIV. t.-cikk, sem pedig az 1923. évi XXXII. t.-cikk 7. §-a alapján kiadott illetékrendeletek nem változtattak, noha a közbenszóló határozatok — és így a pergátló kifogásra hozott bírósági határozat után járó illeték mérvét akként változtatták meg, hogy az érték szerint való fokozódásnak felfelé való korlátozottságát megszüntették (Közig, bíróság 21.661/1926. sz) Törvénykezési 1914: XLIII. t.-c. 20. 8 illeték. — 225. A íelebbviteli bíróság előtt kötött egyesség után járó illetékek szempontjából az első bíróság ítéleténeV meghozatalakor fennállott kereseti követelés az irányadó. 8—9. sz. 343