Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Az adómorál Németországban

Joggyakorlat. pénzügyileg miképen lesz lebonyolítva, hogy az elszámolás hogyan történik. Az 1925. évi 7.000. P .M. számú rendeletnek a panaszban felhívott 4. §-ában foglalt rendelkezések a felhívott H. Ö. 8. §-ában foglalt rendelkezésekkel ellentétben nincsenek és nem jelentik azt, hogy az egyesülést a megnyitó mérleg forduló napján megtörténtnek kell tekinteni, hanem arról szólnak, hogy az egyesülés következtében beállott vagyonváltozást úgy kell megítélni, mintha az a megnyitó mérleg felállításának forduló napján állott volna be, vagyis a panaszos vállalat 1926. évi társulati adójának kivetésénél a fúzió folytán bekövetkezett vagyonváltozást 1925. évi január hó 1. napján megtörténtnek kell tekinteni. Ez a rendelkezés tehát semmiképen sem érinti azt a ténykörülményt, hogy a beolvadt vállalat üzletműködése mikor szűnt meg, amely ténykörülmény időpontja egyedül irányadó abban a kérdésben, hogy az egyesülés folytán megszűnt vállalat társulati adója hogyan törlendő. Panaszosnak az a megjegyzése, hogy az 1925. évi társulati adó fenntartása esetében kétszeres adóztatás esete forogna fenn, nem helytálló, mert 1925. évben a panaszos vállalat és a beolvadt vállalat két külön önálló vállalat voii, 1926. évre pedig a felterjesztett iratok szerint a Váci Hengermalom Részvénytársaság megadóztatva nincsen. A tantiemadó törlése iránt előterjesztett kérelem alaptalan azért, mert az a körülmény, hogy a vállalat mikor szűnik meg, az igazgatóság és felügyelő bizottság javadalmazása után fizetendő adó jogosságát nem érinti. (Közig, bíróság 18.775/1927. sz.) Társulati adó. T. H. Ö. 13. §. (1). 220. Az értékcsökkenési tartalékot csak a könyvszerű (mérlegszerű) értékig lehet növelni. Indokok: Panaszos azt kifogásolja, hogy az értékcsökkenési tartalékba helyezett 705,038.578 K-ból 438,157.812 koronát adó alá vontak. A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. A vállalat a holt felszerelések 7.050,385.778 korona becsértéke után 10%-kal dotálta az értékcsökkenési tartalékalapot. A mérlegben azonban a holt felszereléseket nem mutatta ki változatlanul a fent számjelzett becsértékkel, hanem ezt az értéket 3.750,000.000 K-val csökkentette oly módon, hogy az Alföldi Cukorgyár Részvénytársasággal szemben fennálló répaelőlegtartozásból 3.750,000.000 K-t a holt felszerelések terhére számolta el. A hol't felszerelések mérleg^ szerinti értéke tehát az ezen a számlán szereplő irodaberendezés 19,411.722 korona értékkel együtt 3.319.797.500 korona és ezzel az összeggel szemben az értékcsökkenési tartalék 705,038.578 korona. Az adómentes tartalékolás határának megállapításánál a mérleg adatai az irányadók. Az 1925. évi 400. P. M. számú H. Ö. 13. §. (1) bekezdésének 3. pontjához fűzött utasítás (5) bekezdése szerint az épületek értékéből 2%-ot, ingó vagyontárgyak mérleg szerinti értékéből 10%-ot szabad adómentesen tartalékolni és a tartalékolás határa az utasítás (6) bekezdése szerint a vagyontárgyaknak a vagyonmérlegben kitüntetett értéke. Panaszos azt vitatja, hogy a holt felszerelés könyvszerű értéke 7.050,385 778 korona és a tartalékolás határának megállapításánál nem a mérleg, szerinti értékből kell kiindulni, hanem a könyvszerű értékből. A könyvszerű érték a mérlegszerű értékkel azonos fogalom. Az utasítás (6) bekezdése szerint a tartalékolás határa a vagyontárgyaknak a vagyonmérlegben kitüntetett értéke és a (9) bekezdése szerint a tartalékolásnak feltétlenül a megfelelő vagyontárgyak könyv szerinti értéke képezi a felső határát. A mérlegszerű érték tehát ugyanaz, mint a könyvszerű érték, vagyis az az érték, amely a vállalat üzleti könyveiben a mériregszámlán ki van mutatva és amely értékkel szemben áll a vagyontárgyak valóságos értéke, amely az elhasználódás folytán állandóan csökken és a csökkenést a leírás és a tartalékolás egyenlíti ki, vagyis a könyvszerinti érték az értékcsökkenési tartalékalappal csökkentve adja a vagyontárgy valóságos értékét. Téves tehát panaszosnak azon állítása, hogy az utasítás a mérlegszerű értékkel szemben megkülönböztetésül említi a könyvszerű értéket. A pénzügyigazgatóság tehát helyesen járt el akkor, amidőn a tartalékolás mérvének megállapításánál azoknak a va8—9. sz. 341