Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Az adómorál Németországban

Joggyakorlat. Jövedelemadó. J. V. H. Ö. 12. §. (3). 218. Ha az adóalap az adózó fél által bemutatott pontos kimutatás alapján állapíttatott meg, az adók levonása nem tagadható meg azért, mert az adózó azokat bevallásában nem tüntette fel és mert az adóalap az adózó által kimutatott öszegtöl számszerűleg eltérő öszegben állapíttatott meg. Indokok: Az adózó fél csak azért panaszol, hogy az adófelszólamlási bizottság a jövedelemadóalap megállapításánál az adókat nem vonta le. Az adófelszólamlási bizottság a liatáro^a indoklása szerint, az adózó fél házbérjövedelmét az általa becsatolt pontos kimutatás alapján állapította meg, az adókat azonban a J. V. H. Ü. 13. §. (4) bekezdéséhez fűzött (3) bekezdésére való utalással azért nem találta levonhatóknak, mert azokat az adózó fél a bevallásban nem jelentette be. Az adófelszólamlási bizottságnak ez az álláspontja azonban téves, mert az említett J. V. H. Ö. 13. §. (4) bekezdése, csak a 13. §-ban felsorolt tehertételekre vonatkozik s az ahhoz fűzött utasítás (3) bekezdése is a tehertételekről szól, ezek közé tehát a 12. §. íeisorolt adók és más közszolgáltatások nem tartoznak, s így azok levonása ez alapon nem tagadható meg akkor, amikor az adófelszólamlási bizottság határozata szerint is az adózó fél ezeknek a levonását kérte. De nem lehet mellőzni az adók levonását a J. V. H. Ö. 12. §. (3) bekezdése aiapján sem azért, hogy a közszolgáltatásokkal terhelt jövedelmet nem a bevallásban foglalt összegben állapították meg, mert az adófelszólsmlási bizottság, ha nem is az adózó fél bevallását fogadta el, de elfogadta az adózó fél által a tárgyaláson bemutatott pontos kimutatást. A J. V. H. Ö. 12. §. (3) bekezdéséhez fűzött utasítás (2) bekezdéséből pedig kitetszik, hogy a J. V. H. Ö. 12. §. (3) bekezdésében foglalt rendeelkezés nem büntető jogkövetkezmény, hanem célja csak az, hogy pontosan ismert kiadási tételek ne vonassanak le olyan bevételi öszegekből, amelyek csak hozzávetőlegesen, esetleg ezeknek a kiadásoknak figyelembe vételével állapíttattak meg. Az adófelszólamlási bizotság azonban a házak utáni bevételt nem így, hanem az adózó fél pontos kimutatása alapján állapítja meg, s . azért e bevételből a fizetett adók levonását megtagadni nem lehet, mert azokat vagy így kell levonni, vagy a bevételnek becslés útján való megállapítása esetén a becslésnél kell figyelembe venni. Ezért a kir. közigazgatási bíróság kimondotta, hogy jelen esetben az adók levonásának helye van. (Közig, bíróság 12.315/1926. sz.) Társulati adó. T. H. Ö. 8. §. 219. Fúzió esetében is attól az időponttól kell a beolvadó társulat adóját törölni, amely időben ez a beolvadó társaság üzleti működését megszüntette. Indokok: Panaszos azon a címen kéri a Váci Hengermalom Részvénytársaság terhére 1925. évre kivetett társulati adó és tantiemadó törlését, hogy az 1926. évi április hó 22. napján tartott rendkívüli közgyűlés határozata szerint a nevezett részvénytársaság a panaszos Első Budapesti Qőzmalmi Részvénytársaságba olyképen olvadt be, hogy az 1925. évi 7.000. P. M. számú pénzügyminiszteri rendelet 1. §-a alapján 1925. évi január hó 1. napján készített megnyitó mérlegben panaszos vállalat a vele egyesült vállalat vagyonát felvette és az 1925. évi december hó 31-én készített zárómérlegben a beolvadt vállalat 1925. évi üzleteredményét is elszámolta. A kérelmet a bíróság nem teljesíthette, mert az 1925. évi 400. P. M. számú pénzügyminiszteri fi. Ö. 8. §-a szerint az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napjával szűnik meg, amelyben a vállalat üzletműködését végleg beszüntette. A panaszos részvénytársaságba beolvadt Váci Hengermalom Részvénytársaság 1925. évben üzletműködését nem szüntette be az egyesülés 1926. évben történt és, a Váci Hengermalom Részvénytársaság üzletműködése akkor szűnt meg, amikor a panaszos vállalatba beolvadt. A 8. §-hoz fűzött utasítás szerint is beolvadás esetében a társulati adót annak a hónapnak az utolsó napjától kezdve kell törölni, amely hónapban a beolvadó vállalat üzleti működése igazoltan megszűnt és ez a ténykörülmény teljesen független attól a kérdéstől, hogy az egyesülés 340 8—9. sz.