Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 8-9. szám - Ujabb adómérséklés
Dr. Túry Zoltán: Ujabb adómérséklés. javaslat áll alkotmányos tárgyalás alatt. Ez a törvény 1929. évtől a házadó kulcsát Budapesten 20%-ról 17%-ra, városokban 18%-ról 16%-ra és egyéb helyeken 16%-ról 14%-ra szállítja le. A leszállítás tehát 12—15%-os adómérséklést jelent; a háború előtti állapottal szemben azonban még mindig jelentékeny emelkedést, mert az 1909. évi VI. t.-c. adókulcsai 9—16% között fokozódtak. A háború előtti állapottal szemben jelentkező azt a tehernövekedést, mely abban áll, hogy az 1922. évi XXII. t.-c. a házosztályadót megszüntette, úgy vélem, senki sem kifogásolhatja. A sérelem ezen a téren nem is annyira az adókulcs emelésében, mint inkább az adóalapok súlyos megállapításában jelentkezett. Éppen ezért bír különös jelentőséggel a pénzügyminiszternek a pénzügyi és közigazgatási bizottságok előtt tett és e bizottságok jelentésében is foglalt az a kijelentése, amely kilátásba helyezi, hogy a házadó kivetésének jövőbeni egyöntetű keresztülvitelére vonatkozólag méltányos és szabatos rendelkezést fog kiadni. Az adómérséklés terén tulajdonképen ezután következik a sok tennivaló. Elsősorban utalok itt az általános forgalmi adó körül naprólnapra felhangzó sirámokra. Ezek ma már nem is adómérséklést, csak kezelési könnyítést követelnek. Nehéz lesz ezeknek a követeléseknek tartósan ellentállani akkor, amikor a forgalmi adó immár legalább 60%-ban elvesztette forgalmi adó jellegét és pátensadóvá, vagy átalányozott kereseti adóvá alakult át. Utalok arra, hogy maga a kormányhatóság tudatában van annak, hogy 40%-ig ívelő jövedelemadót fenntartani nem lehet. A jövedelemadó elméletileg kiegészítő személyi adó, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy lassú fokozással 10%-os skálánál magasabbra nem mehet, mert ennél magasabb skála az adóalapot dönti porba. Megítélésem szerint azonban a társulati adó reformja az, amely a forgalmi adóreform után legsürgősebb szükségként jelentkezik. Ezt az adónemet tekintem olyannak, amelynek súlya nemcsak a tőkeképződést, hanem a kereskedelmi mérleg alakulását is befolyásolja. A magyar ipar, kereskedelem és vállalkozás versenyképessége függ attól, hogy a magyar részvénytársaság ne viseljen súlyosabb adóterhet a konkurráló külföldinél. A jelenleg érvényben álló társulati adójogszabályok tudvalevően az 1922. évi XXIV. t.-c. rendelkezései. Ez a törvény a legnagyobb állampénzügyi válság idejében, tehát olyan időszakban jött létre, amikor érthető és méltányolható is volt az, hogy az állam mellőzi azokat a mély gazdasági megfontoláson nyugvó és bizonyos kíméletet megvalósító irányelveket, amelyeket az 1909. évi adóreform részben megtartani, részben felállítani szükségesnek vélt. Egy kis demagógiával mondhatnám azt is, hogy az 1922. évi adóreform bizonyos mértékben erőszakos volt, amely a békeidők parlamentjében tartós jogszabályként nem ment volna keresztül. 8—9. SZ. 321