Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 8-9. szám - Ujabb adómérséklés
Dr. Túry Zoltán: Ujabb adómérséklés. jogilletékekről szóló szabályoknak 18. és 54. §-ai azt is kizárják, hogy a jelzálog-lekötéssel biztosított kötelezettségeken túlmenőknek minősíthető kötelezettségeket is megállapító ily okiratok után, ha a bennük foglalt jogügyletek a iőügyletnek összefüggő alkatrészeit képezik, az 1 pengő 60 fillér illeték az utóbbiakra való tekintettel külön is, tehát az egyszeri lerováson felül esetleg többször is le legyen rovandó. Bármily világosan rendelkeznek is azonban jogszabályaink a pénzintézeteinket, azok ügyfeleit s így az egész magyar hiteléletet és közgazdaságot olyannyira érdeklő, mert hiszen a kihitelezéseknél a mai viszonyok között fokozott óvatosságot és így csaknem általánosságban jelzálogos biztosítékot követelő váltóforgalmunkat erősen érintő ez illetéki kérdés tekintetében, nem tagadható, hogy a vonatkozó jogszabályok sokfelé szétszórt volta ugyancsak beszédes szószólója annak az érdeknek, mely a világos, szabatos, könnyen kezelhető és a régebbi jogszabályok körében való felfedező kutatásokat fölöslegessé tevő illetéki új Hivatalos Összeállítás megjelenését már nehezen várja. ifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiriiiiiiiiiMiiiHt Ujabb adómérséklés. Irta: dr. Túry Zoltán közigazgatási bíró. A szanálás keserves vándorútján végre eljutottunk odáig, hogy a közterhek csökkentésével, mint reális tervvel lehet számolni. A sötétbeugrásnak félelme megszűnt és veszély nélkül lehet lefaragni az adórendszernek azokat a kinövéseit, amelyek a gazdasági élet szerény fejlődésének útjában állanak. Bármilyen megkülönböztetést tesz az elmélet a különböző adófajták között, a gyakorlatban ez a megkülönböztetés összeomlik és az adó minden fajtája egyszerű rezsiköltséggé degradálódik. Minél magasabb az adóteher, annál magasabb a termelés összköltsége, — amiből folyik, hogy az adótehernek — is pedig bármely fajtájának — csökkentése a termelési költséget csökkenti és ezzel a termelési lehetőséget emeli. Ez a hatás jelentősebb, mint magának az egyénnek tehermentesítése, és én azt hiszem, hogy ha a háború előtti, évtizedeken át kiegyensúlyozott gazdasági harmóniát elérni akarjuk, törekednünk kell arra, hogy az adóterhet mindközelebb hozzuk a háború előtti mértékhez. Az első lépést az adócsökkentéshez az 1927. évi V. t.-c. tette meg. Hatása pusztán elméleti volt, mert köztudomás szerint az 1927. évi adókivetések során az adóalapok intenzívebb kimunkálása révén az adóteher nem csökkent, hanem ellenkezőleg, emelkedett. Második lépés gyanánt a házadó kivetési kulcsának újabb megállapításáról és a községek segélyezési alapjáról szóló törvény320 3—9. SZ.
