Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A váltóbiztosítéki jelzálogos okiratok illetéke

Dr. Tihanyi Lajos: A váltóbiztosítéki jelzálogos okiratok Wffffcf; számlakölcsön, vagy nem csupán váltók címén, hanem egyéb címeken alapuló követelések biztosítékává is teszi. Ez a riadalom az 1925. és 1927. évi fentebb idézett rendeleti intézkedések világos szabályai mellett épp olyan indokolatlan volt, mint ahogyan az 1927. évi 68.200. P. M. számú rendelet fennebb idézett 10. §-a alapján való minden riadalom is tárgytalanná vált, ha a rendeletet tovább olvastuk és tudomást vettünk annak a fennebb idézett 26. §-áról is. Az 1925. évi 902. P. M. számú rendelet ienneb idézett szövege expressis verbis, nemcsak kilátásba helyezett, de engeáélyezett váltóhitelről, leszámítolt váltókról, váltóieáezet mellett folyósított kölcsönökről, ezek kamatairól, az esetleges költségekről s a váltóhitellel kapcsolatban esetleg vállalt járulékos kötelezettségekről, pl. tüzbiztosítási kötelzettségről is szól. Világos, hogy mikor az 1925. évi 902. P. M. számú rendelet ezek tekintetében megadja & kedvezményes illetéktételt s e kedvezményt ugyancsak törvényes felhatalmazásnak megfelelve hagyja érintetlenül az 1927. évi 68.200. P. M. számú rendelet, akkor módjukban van a feleknek idevágó okirataikat úgyis megszövegezni, hogy a pénzügyi hatóságok tévedése ne járhasson rájuk még a bírságolás veszélyével is. Nem kell a váltóbiztosítéki okiratok szövegezésénél úgy eljárni, hogy azokra nézve maga a fél is érezze egy praejudiciális per lehetőségének szükségességét. A gyakorlatban az ilyen pénzintézeti okirat úgy lesz célszerűen szövegezve, ha annak egyik pontja szórói-szóra tartalmazza a kedvezményes illetéktététel alkalmazásának a rendeletben foglalt tárgyi feltételeit. A kedvezményes illetéktételt bírság veszélye nélkül igénybe venni kívánó okiratnak a jelzáloglekötést követő egyik pontja tehát célszerűen így szól: „A fenti jelzáloglekötés kizárólag a fenti hitel keretében leszámítolt váltóknak, váltófedezet mellett folyósított kölcsönöknek, ezek kamatainak, az esetleges költségnek és a váltóhitellel kapcsolatban esetleg vállalt járulékos kötelezettségeknek (pl. az ingatlannak tűzkár ellen való biztosítása iránt vállalt kötelességnek) biztosítására terjed ki." Az ily szöveg teljesen kizárja az illetékezési kontroverziáknak a lehetőségét még arra az esetre is, ha az okirat valamely egyéb rendelkezése olyannak volna minősíthető, hogy abban egy meghatározott összegű kölcsön adására jelzálogkötés nélkül való kötelezés foglaltatik, mert hiszen erre nézve a m. kir. Közigazgatási Bíróság pénzügyi osztályának 643/1905. sz. elvi jelentőségű határozata azt mondja, hogy „meg nem becsülhető az ügylet tárgya, ha az egyik szerződő fél a másikkal szemben magát bár meghatározott összegű kölcsön adására kötelezi, ezért az erről kiállított okirat 1 K bélyeg alá esik" és az illetékeknek pengőértékben való kiszabásáról és lerovásáról szóló 1926. évi 163.600. P. M. számú rendelet 12. §-a szerint az ily egykoronás okirati illeték helyett pengőértékben lerovandó illetéki összeg sem lehet nagyobb a váltóhitel biztosítására kiállított jelzáloglekötési okiratok kedvezményes 1 pengő 60 fillérnyi illetéktételénél. Egyébiránt a bélyeg- és 8—9. sz. 319