Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A forgalom általános megadóztatása. (Jegyzetek)

Dr. Hajdú József: A forgalom általános megadóztatása. megzavarja a gazdasági élet harmóniáját és örök törvényeit s mindaddig, míg különösen az áthárítás tekintetében ki nem egyensúlyozódtak az érdektörekvések, idegessé teszi a gazdasági életet Tény az, hogy az adót valakinek meg kell fizetni, viszont az is megállapíthatást nyert, hogy az adót nem mindig az adódestinatarius fizeti. Hogy az adó tehát áthárítható, az nem kétséges. Hogy azonban minden adó kivétel nélkül és mindenkor áthárítható lenne, az nem bizonyos. Általános az a felfogás, hogy a kivetett adók rendszerint nem háríttatnak át, míg a tarifális adóknál az áthárítás inkább szokásos és lehetséges. Sőt a jogosság tekintetében azt is állítják, hogy míg a közvetett adóknál helyes és igazságos az adó áthárítása, addig az egyenesadóknál éppen ellenkezőleg, a legjogtalanabb, mivel a kivetett adóknál a cél az adódestmatarius megterhelése. A fogyasztási adóknál viszont „a törvényhozó intenciója az áthárítás, mert az egész adóztatás abból a feltevésből indul ki, hogy a tulajdonképpeni adóalany a fogyasztó viselje az adót. Ezért a közvetett adók áthárított adók. Nem az viseli az adót, aki űzeti, a termelő fizeti, a fogyasztók viselik".26) Hogy ez a megállapítás kétségtelenül helyes, de hogy az adóáthárítás lehetőségének gyakorlati megnyilvánulása tekintetében nem minden esetben nyer beigazolást, ez az alábbiakból következik. Az általános forgalmi adó ugyanis fogyasztási jellegű adó lévén, 2.7. általános tanok szerint tehát áthárítható lenne. A megállapítás eddig nem helytelen, mert az általában igen alacsony kulcsú általános forgalmi adót a termelő minden nagyobb nehézség nélkül áthárítja a fogyasztóra. Közbejátszik azonban egy olyan körülmény, amely az általános forgalmi adó áthárításának lehetőségét illuzóriussá t' szi. Ha a forgalom általános megadóztatásának „tiszta rendszere'" alkalmaztatik, vagyis minden egyes, egy és ugyanazon árura vonatkozó, forgalmi aktus megterheltetik külön-külön adóval, akkor az egy és ugyanazon árunak az ára, a forgalmi adó percent mértani aránya szerint emelkedik az arra az árura vonatkozó forgalmi ügyletek számának szaporodásával, vagyis az ár, egyszersmind az adóteher növekedése egyenes arányban áll a forgalmi aktusok számával. Hogy milyen mértékben emelkedik az ár a forgalmi adóval való többszöri megterhelés következtében, azt a következő meggondolás mutatja: Ha az árat x-el, a forgalmi ügyleteket sorra 1,2, 3 rc-el és a forgalmi adópercentet p-vel jelöljük, akkor az egyes forgalmi ügyletek által keletkezett árak a következő módon fejezhetők ki: P P első ügyletnél = x (1 + JQQ) ; a második ügyletnél = x (1 -f y^) a ; p és az n-ik ügyletnél = x (1 + JQQ) N . *) L. Fellner FT.: Közgazdaság. Tud. Egyetemi előadásait Budapest 1923. 27. o. 8—9. sz. 315