Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A forgalom általános megadóztatása. (Jegyzetek)

Dr. #öAíu József: A forgalom általános megadóztatása. Az egyes ügyleteknél fizetett árak tehát a kamatos-kamatszámítás képlete szerint növekednek. Az n-ik ügyletnél e szerint maga az alap forgalmi adópercent már n esetben kifizetésre került a mindenkori forgalmi adó percentjével együtt. Ebből következőleg tehát már nem csak az újabb forgalmi adó, de annak az adópercentje is növeli az alapárat. Már ebből kitűnik, hogy a tiszta rendszer szerint az általános forgalmi adó az áruknak legnagycbb részénél, mivel a modern gazdasági élet természetrajza szerint a termelést és a fogyasztást a közvetítés hosszú láncolata hidalja át, olyan nagy megterhelést, illetve pluszt jelent a még oly csekélynek látszó forgalmi adó is, hogy az áthárítás tényleg kérdésessé válik bizonyos határakínson túl. Az előző számítási módszer mutatja ugyanis, hogy ha az alapárhoz egy átlagos 10%-os kereskedői nyereséget is hozzászámítunk, amely nyereség az ügyletek emelkedő számának arányában csökken, akkor körülbelül már a nyolcadik ügyletnél az alapár, a forgalmi adóperceitekkei együtt a kétszeresére növekszik. Mindezek után megállapítható az, hogy az áralakulás szabályai szerint kialakuló piaci árra nézve a mértani haladvány szerint emelkedő forgalmi adópercent teher lényeges befolyással lehet és a kereslet és kínálatból kialakuló árat jobb felé tolja el, mert egy adónem sem érinti oly közvetlenül a piacot, mint az általános forgalmi adó. Idetartozik még az a kérdés is, hogy a drágaság emelkedésével szemben milyen hatást vált ki a forgalmi adó. Míg az általános forgalmi adó az ügyletek szaporításával, ami természetesen nem egy és ugyanazon árura vonatkozik, nem jelentkezik káros hatással az adóalanyokra nézve, addig a drágaság növekedésével az adóteher is automatikusan emelkedik, mivel az az áru árának megfelelő százalékában fizettetik.27) Megállapítható tehát, hogy az általános forgalmi adó nem mindig hárítható át. Hogy mikor és milyen körülmények között legalkalmasabb ennek az adónak az áthárítása, azt meghatározni teljesen lehetetlenség, annál is inkább, mert az általános forgalmi adó valahogy egészen más természetű adó, mint a többi. Állandóan, minden percben és pillanatban szemben állunk vele; a gazdasági, de társadalmi élet (szellemi kereset) minden zegét-zugát annyira átjárja és átitatja, hogy szinte mérlegelés és megfontolás tárgyává sem tehetjük azt, hogy mely szolgáltatás, illetve csereaktus alkalmas arra, hogy az adó átháríttassék. Az áthárítás lehetőségét, ha nem teljes szabatossággal is, de a következőképen formulázhatjuk. A termelés és fogyasztás, illetve a kereslet és kínálat normális alakulása mellett az általános forgalmi adó bizonyos mértékben áthárítható. Az áthárítási lehetőség azonban korlátolt, mégpedig fordított arányban áll a csereaktusok számával. Vagyis, ha valamely bizonyos áru minél több kézen 27) L. Hajdú: „A forgalmi adózás jelen állása Magyarországon." Budapest, 1928. (Előszó.) 318 8—9. sz.