Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A forgalom általános megadóztatása. (Jegyzetek)

Dr. Hatda Józset: A forgalom általános megaáóztatása. következtében az ingó javak forgalmi adójának a létjogosultságát sem lehet ezen az alapon indokolni. Kérdéses most az, hogy van-e valamely más olyan szempont, amelynek az alapján a létjogosultság kérdése érthető, vagy magyarázható. Erre vonatkozólag csak annyit jegyezhetünk meg, hogy az ingó javak bizonyos fajtáinál még található olyan alap, amelyen állva bizonyos ingó javak forgalmának megadóztatását indokolni lehet (például az értékpapír forgalmi adó). Az ingó javak túlnyomó részénéi azonban a létjogosultság egyáltalában nem nyugszik biztos talajon. Éppen azért, ha az ingó javak forgalmának általános megadóztatása érdekében keresünk valamelyes elfogadható indokot, úgy azt mással magyarázni nem tudjuk, mint csak az állami érdekkel és szükséglettel. Egyedül tehát csak az államérdek lehet indoka a forgalom általános megadóztatásának. Mert sem az ingó javaknak, sem pedig a javak harmadik főfajának, a személyes szolgáltatások és jogoknak, illetve az azokból eredő jövedelmeknek a megadóztatását másképen magyarázni és indokolni nem lehet. Ha pedig ez az állami érdek jogos és indokolt, akkor a forgalom általános megadóztatásának is hasonló elbírálásban kell részesülnie. Az általános forgalmi adó áthárítási lehetőségével, az áralakulásra való hatásával kívánunk a következőkben foglalkozni. Hogy általánosságban, vagyis az adók különböző nemeire vonatkoztatva az áthárítás kérdése miként áll, illetve, hogy az adók átháríthatók-e, vagy sem. erre nézve még nincs teljesen kialakult vélemény. Földes szerint például az adóáthárítás problémáját ki is kellene zárni a pénzügytanból. Szerinte „az adóáthárítás egyfelől fikció, másfelől, amennyiben mintegy árnyékként kíséri az áralakulásokat, tudományosan nem is követhető".24) K. Elster viszont azt mondja, hogy az adóáthárítás problémája olyannyira eminens kérdés, ho^'y azzal feltétlenül foglalkozni kell.25) A felfogások általában homlokegyenes ellenkezők, de mindegyik a körül forog, hogy van-e adóáthárítás, vagy nincs. Ismeretes az a leghelyesebb álláspont az adóáthárítás tekintetében, amelyik az adóáthárítás lehetőségét a mindenkori gazdasági erők befolyásától, illetve küzdelmétől teszi függővé és azzal hozza kapcsolatba. Az adóáthárítás tekintetében tehát állandó küzdelem mutatkozik, a gazdasági élet egyedei között s ez az adóátháritási küzdelem csak esetlegesen, s akkor is csak igen hosszú folyamat alatt egyenlítődik ki, illetve fejeződik be. Ez alapon nyugszik Canard híres kijelentése, hogy: minden régi adó jó és minden új adó rossz! Ez a kijelentés azonban természetesen csak az áthárítási küzdelem tekintetében állhatja meg helyét. Mert tény az, hogy minden újonnan bevezetett adónem, bizonyos ideig **) L Földes: Az „Államháztartástan." Budapest, 1913. 233. o. í5) L. K. Elster: Tagesfragen des Finanztheorie und Finanzpolitik. Finanzarchiv. Stuttgart und Berlin. 1921. XXXVIII. Jahrg. II. Band. 6—9. o. 314 8—9. sz.