Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 2-3. szám - Pengőérték és valorizáció

Dr. Tihanyi Lajos: Peng&érték és valorizáció. És kétségtelen, hogy midőn államháztartásunk egyensúlyának helyreállítása s ezzel kapcsolatban az állandó értékű új magyar törvényes fizetési eszköz és értékmérő kreálása lehetővé tette a valorizációs kérdések s így a mérlegvalódiság helyreállításának végleges rendezését is, e lehetőség megteremtésében államháztartásunk lábraállítása után egy további elhatározó nagy lépés jelentkezik köz- és magángazdasági életünk szanálása, sőt talán nem túlzás, ha azt mondom: a lelkek konszolidációja felé.1) Csak végig kell tekinteni azoknak az értékeknek a során, melyek a valorizáció szabályozásától átszámítási kulcsuk megállapítását várják. Ez értékek négy legfőbb kategóriája a következő: 1. az állam követelései, főleg a közadó- és illetéktartozások; 2. az állam tartozásai s ezek sorában a ImdiköU'sönök; 3. a volt ellenséges államok polgárainak követelései; 4. a magántartozások, követelések s ezek sorában a vételárhátralékok, a család- és örökjogi viszonyokon alapuló tartozások, az úrvaszékek és egyéb közintézmények által kezelt vagyonokból származó követelések, a pénzintézetek és biztosító intézetek tartozásai, a záloglevelek, a nyugdíjak és egyéb járadékok, a jelzálogos és általában a dologi biztosítékok ügye. Már e hézagos felsorolásból is látnivaló, hogy csupa olyan probléma tartozik e körbe, mely egymással küzdő súlyos anyagi érdekek légióinak ütközőpontjában áll s melyek rendezetlensége csaknem minden részletkérdésben alkalmat ad az osztályellentétek kiélezésére is. Az, amit ma általában valorizáció alatt értenek, voltaképen nem más, mint egy régebbi valutában keletkezett követelési tartozási összegnek új valutára való átszámítása. Ilyen átértékelésre volt szükség pl. akkor, midőn a forint valutáról áttértünk a koronaériékre. Normális viszonyok között természetes, hogy a valuta változása nem járhat a követelési-tartozási összeg értékének változásával. Ilyenkor az a probléma, mit ma valorizációs kérdésnek nevezünk,, pusztán csak mint technikai kérdés jelentkezik. így választotta annak idején a Wekerle-kormány a forint helyébe az olyan értéket, a koronát, amelyre az átértékelési arányt a sima átmenetet biztosító 2-es szorzószám adja. Az átértékelési kérdés igazságos megoldását az a tétel tartalmazza, melyet pénzügyminiszterünk akkor állított fel, mikor kijelentette, hogy a valutaváltozás senkire sem lehet gazdagodásnakkárosodásnak forrása. Pénzügyminiszterünk azonban mint gyakorlati államférfiú, ki a lehetőséget kénytelen szem előtt tartani, a pengőértékről szóló törvény javaslatában ezt a tételt csupán azokra 0 Lásd „A magyar bankjegyfelülbélyegzés valutáris hatású osztrák megvilágításban'\ továbbá a „Jóvátétel és szanálás" című cikkeimet Az Aáó 1920. május—júniusi, illetőleg 1924. júniusi, valamint a „Határidőüzlet papi/gabonában", továbbá „A takarékkorona" című cikkeimet a Magyar Pénzügy 1923. április 18-iki, illetőleg 1924. február 17-iki számában. 50 2—3. sz.