Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A forgalmi adók és az illetékek érintkezési pontjai 1. [r.]

joggyakorlat. lentkező 7,831.496 K bevétel után lett terhére a panasszal megtámadott 234.045 K általános forgalmi adó elő­írva. A panaszos terhére kivetett ezen adó jogossága ellen irányuló panasz­nak helyet adni nem lehetett. Az 1921. XXXIX. t.-c. 33. §-ának negyedik be­kezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a munkateljesítményért fizetett ellenértékből a munkát teljesítő adó­zónák a munkateljesítménnyel kap­csolatban lévő kiadásai ném vonhatók le, amiből következik, hogy a vállal­kozónak, mint a jelen esetben a fu­varozást elvállalt panaszosnak azon kiadásai, melyeket munkabérre, je­len esetben tehát azok a kiadások, melyet az egyes fuvarosoknak a t51e átvállalt fuvarozás ellenértéke fejé­ben kifizetett, levonásba nem hoz­hatók, hanem mindenkor az adóalap­hoz számítandók. Minthogy tehát a fuvarosok, a vizsgálat adatai szerint, a panaszos által lettek felfogadva és összeg is az ő bevételének tekintendő, a kir. pénzügyigazgatóság jogosan járt el akkor, mikor az alkalmazot­taknak kifizetett munkabér (fuvaro­zási díj) után a forgaümi adót a pa­naszos terhére vetette ki. még pedig annyival is inkább, mert ha való volna is panaszosnak az a védeke­zése, hogy ennek a fuvarköltségnek egy részét az építést vezető mérnök közvetlenül fizette ki az egyes fu­varosoknak, ez a körülmény panaszos fél adókötelezettségét meg nem szün­teti, mert ezeknek a fuvarosoknak ö volt a munkaadójuk és így abban az esetben is, ha a neki járó vállalati összeg egy részét nem közvetlenül maga, hanem megbízásából az épí­tést vezető mérnök egyenlíti ki az egyes munkásoknak, lényegileg ez az összeg is az ő bevételének tekintendő úgy, hogy az ezen összeg után járó forgalmi adó lerovási kötelezettsége is őt terhelte. (Közig, bíróság 8.294. 1924. sz.) Általános forgalmi adó. iP2t: XXXIX. t.-c. 37. §. 34. Ha a szőlőbirtokos saját termésű borát bejegyzett cégű borkereskedé­sében árusítja el, általános forgalmi adót köteles űzetni. indokok: Az 1921 : XXXIX. t.-c. 29. §-ának (1) bekezdésében foglalt ren­delkezés szerint az őstermeléstől különböző minden más bevétel el­érésére irányuló önálló kereseti tevé­kenység általános forgalmi adó alá esik. A 3Ü. §. szeerint az adónak a tárgyát a 29. §. rendelkezései alá tar­tozó önálló kereseti tevékenység kö­rében történt áruszállítás vagy munkateljesítmény képezi. Az álta­lános szabályok alóli kivételeket, il­letve adómentességeket a törvény 37. §-a sorolja fel. Az adómentesség alkalmazása körül felmerülő vitás esetekben azt kell tehát vizsgálni, hogy az áruszállítás, vagy munkatel­jesítmény mily kereseti tevékenység körében történt s hogy ez a tevé­kenység a most hivatkozott törvény­hely érteimében adómentesen foly­tatható-e? A fennforgó esetben meg­állapított s nem vitás tényállás sze­rint a panaszos mint szőlőbirtokos őstermeléssel1 foglalkozik ugyan, de ezenkívül bejegyzett cégű szesz­és bornagykereskedő is és ennek a kereskedésének keretében értékesíti a saját termésű borait is. Bevételei­nek ez a része tehát már nem őster­melői, hanem borkereskedői, tehát külön üzleti haszon elérésére irányuló kereseti tevékenység körében telje­sített és így általános forgalmi adó tárgyát képező áruszállításból szár­mazik s miután a törvény 37. §. 13. pontja csak az őstermelőket mente­síti e saját termésű bor eladásából származó bevételeikre nézve, ezt a mentességet a panaszosra mint bor­kereskedőre kiterjeszteni nem lehet. Jogosan járt el tehát a pénzügyigaz­gatóság, amidőn panaszost saját ter­mésű borainak értékesítéséből nyert s összegszerűség szempontjából nem kifogásolt bevételei után általános forgalmi adó fizetésére kötelezte s ezért a panasznak helyet adni nem lehetett. (Közig. bíróság 12.153. 1923. sz.) Általános forgalmi adó. 1921 : XXXIX. t.-c. 37 § 35. Tornaegyesületnek belépődíjak mellett és ismétlődően rendezett sport­versenyei és teadélutánjai utáni kere­seti tevékenysége általános forgalmi adó alá esik. Indokok: Az 1921 : XXIX. t.-c. 29. §. (1) bekezdése értelmében általános forgalmi adó alá esik mindenki, aki belföldön az őstermeléstől különböző bármilyen önálló, bevétel elérésére irányuló kereseti tevékenységet fejt ki. Ezzel az általános szabállyal szem­ben a törvény 37. §-a tüzetesen so­1. sz. 47

Next

/
Thumbnails
Contents