Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A forgalmi adók és az illetékek érintkezési pontjai 1. [r.]

Joggyakorlat. rolja fel az adómentességeket, melyek között a közcélú intézményeknek ipari, kereskedelmi és vállalkozói tevékenységéből származó bevételei felsorolva nincsenek, tehát az általános szabály alapján ezek az intézmények is> ilynemű bevételeik után általános forgalmi adó alá tartoznak. Az adókötelezettség szempontjából a törvény nem tesz különbséget a közcélú intézmények és más vállalatok között s közömbös az is, hogy a vállalkozásból van-e haszna vagy sem si hogy a bevételt mily célra fordítják. A panaszos tornaegylet azáltal, hogy belépődíjak szedése mellett rendszeresen és ismétlődően sportversenyeket és teadélutánokat rendez, vállalkozói s így a fentebb előadottak szerint általános forgalmi adó alá eső kereseti tevékenységet fejt ki, ezért a pénzügyigazgatóság határozata, mely szerint panaszost e bevételei után lerótt általános forgalmi adó visszatérítése iránt előterjesztett kérésével elutasította, a törvény rendelkezéseinek megfelel; ennélfogva a bíróság a panasznak helyet nem adhatott. (Közig, bíróság 11.452/1923. sz.) Altalános forgalmi adó. 1921 : XXXIX. t.-c. 5'. §. 36. Ha az adózó kereseti bevételeit a forgalmi adókönyvbe mindig pontosan bevezeti, az adót minden indokolás nélkül becslés útján felemelni nem lehet. (Közig, bíróság 2.503/1923. sz.) Általános forgalmi adó. 1321: XXXTX. t.-c. 53. §. 37. Az adóközösségböl kilépett ügyvédnek adóvisszatérítésre nem ad igényt az a körülmény, hogy a rendes szabályok szerint történt adózással több adót rótt le, mint amennyi reá esett volna, ha az adó átalányozása reá is kiterjedt volna. Indokok: Az adózó fél azon az alapon kérte az általa 1923. évben lerótt általános forgalmi adó egy részének visszatérítését, illetve ennek a későbbi adózásii időszakra való beszámítását, hogy ebben az évben jelentékenyen több adót rótt le, mint amennyit a pápai ügyvédekre megállapított adókontingensből a reá eső rész fejében arra az évre fizetnie kellett volna. A királyi pénzügyigazgatóságnak ezen kérelem tárgyában hozott elutasító határozatát helyesnek kellett elfogadni. Előre bocsátva azt, hogy az 1921 : XXXIX. t.-c. végrehajtása tárgyában kibocsátott 1921. évi 130.000. számú pénzügyminiszteri utasításnak a törvény intenciójával isi egyező (78. §-beli) rendelkezése szerint az átalányozás engedélyezése nem jelenthet adókedvezményt az adóköteles számára, hanem csak az adó lerovásának egyszerűsítését, — a pénzügyminisztériumnak 1923. évi 171.022. számú körrendelete, mellyel a vidéki ügyvédi kamarához tartozó ügyvédek általános^ forgalmi adójának átalányszerű egy összegben való megállapítása engedtetett meg, — nemcsak kibocsátásának időpontjából (1923. év vége) következtetve, hanem tartalmából is megállapíthatóan azzal a célzattal adatott ki, hogy az abban szabályozott eljárás útján mód adassék a vidéki ügyvédeknek arra, hogy az •1923. évben akár teljes egészében, akár részben fennálló adótartozásukat rendezhessék. Igaz ugyan, hogy a hivatkozott körrendelet szerint az adóközösségből kilépett, az adófizetését megtagadó és az adóösszeg megállapítását elfogadó ügyvédekre kivetett adóalap összege képezi a kamara tagjainak együttes adóalapját, annak ellenére, hogy a panaszos fél az adóközösség oly tagja, aki a vonatkozó megállapítást elfogadta, az adóközösségen kívül álló.kamarai tagnak kellett e helyűt tekinteni, mert a panaszos fél az 1923. évben általános forgalmi adóját a rendes szabályok értelmében már lerótta s' az általa kért adóvisszatérítés, amelyre nézve a felhívott körrendelet sem tartalmaz intézkedést, ilyen tényállás mellett éppen a fentebbiek értelmében kerülendő adókedvezményt jelentene. (Közig, bíróság 5.106/1924. sz.) Általános forgalmi adó. 1921 : XXXIX. t. c. 53. §. 38. Ha az adózó tényleges kereseti bevételének nagyságát pontos bevételi feljegyzések bemutatásával nem igazolta, az adóátalánynak a szakértők meghallgatása után becslésszerü megállapítása ellen sikerrel nem védekezhetik. (Közig, bíróság 14.057. 1924. sz.) 48 1. sz.