Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A társulati adó reformja

Gazda Károly: A társulati adó reformja. köteles nyereség a vállalat saját tőkéinek 10%-át nem haladja meg, 16% helyett 10% az adó, mely 2—2%-ka'l emelkedik az adóköteles nyereségek azon részei után, melyek 5%-kal emelkednek a saját tőkéhez való viszonyban. A maximális adóláb ennek folytán 22% lenne, az esetre, ha az adóköteles nyereség a vállalat saját tőkéink 40%-át meghaladja. A második rektifikáció pedig oly módon volna foganatosítandó, hogy az adókulcsok 10% alá kerüljenek azon esetben, ha a társulatok jövedelme saját tőkéiknek 10%-át nem éri el. A 10%-on aluli jövedelmek egyaránt erős megadóztatása ugyanis, véleményem szerint igazságtalan. A 10%-on alul maradó nyereségek adókulcsa minimálisan 4%-ban volna megállapítandó, az esetben, ha a nyereség a saját tőkék 4%-át nem haladja túl, a nyereség minden 2%-os emelkedése pedig az adókulcsoknak is 2—2%-os emelkedésével járna. Meg kell jegyeznem, hogy ezen kulcsokhoz, fentiek értelmében 81-5% pótadó járul, a társulati adózás ennek következtében effektíve 726%-nál kezdődnék és 40%-ig emelkednék. Ily adókulcsok mellett meg volna az adózás progresszivitása őrizve és azon esetben,, ha a társulatok normális békebeli gyümölcsöztetésüket elérnék és saját tőkéiknek circa 15—20%-nyi jövedelmét elérnék: az adókulcs a békebelinek körülbelül a háromszorosa lenne, ami megfelelne azon fő alapelvnek, melyet jellen fejtegetés elején, mint erkölcsi követelményt jeleztem, az államtérnek fokozottabb vállalásának kötelezettségéről szólván. IV A fentiekkel úgy érzem, hogy a probléma lényegét kimerítettem. A részletekre kiterjeszkedni nem tartom szükségesnek. Nem mulaszthatom el azonban, hogy befejezésül egy általános megjegyzést ne tegyek. A mi szegény, szomorú generációnknak életét egy nagy remény aranyozza be: a Magyar Feltámadás. Milliók veszik szájukba ez igét; de milliók és milliók csak szájukba veszik. Ám vétkes bűnt követ el az, aki a magyar feltámadásnak csupán frázisát szavalja, a nélkül, hogy cselekedetei is tegyenek valamit a nagy eszméért. Amit ezen tanulmány elérni igyekszik, az a magyar jövőnek, gaz-' dasági értelemben való feltámadását célozza. Az 1922. évi adótörvények, az akkori jelent szolgálták, ma azonban magasztosabb feladatokat kell végrehajtanunk. Minden törvényünk a jövőt építi ki, és azok, akik az 1922 : XXIV. í.-cikket megalkották, bár jelentőségüket nem becsülöm le, — hiszen ők voltak azok, akik átsegítették a nemzetet az átmenet nehézségein — csak mulandót alkottak, míg azok, akik ezen törvénycikk reformját fogják keresztülvinni, nem ajelennek, hanem a magyar jövőnek munkásai. És ez a jelem generációnak egyetlen kötelessége is. Ezért érzem azt, hogy mindazok, akik a fentiekben kifejtettek megismerésében velem mennek, a magyar gazdasági feltámadásnak harcosai. 402