Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - Egyenesadó-problémák

Dr. Sulyok Endre: Egyenesadó-problémák. bért épp úgy le lehet tagadni, akár a saját kezelésben elért jövedelmet. (A részes bérlőnek ugyanis éppen úgy érdeke a kereseti adóbevallásnál minél kisebbnek feltüntetni a kérdezett össztermés mennyiségét, mint a bérbeadónak a rá eső részt, s a részes haszonbért már nem fix meghatározottsága miatt is nehezebb bevallani — még jóhiszem esetén is — mint a fix haszonbért.) A részes haszonbérleteknél a bérbeadó jövedelme megállapításának módjául •— miként az önkezelésben levő ingatlanok jövedelménél — a legtöbb esetben a becslést kell használni. A Hivatalos Összeállítás 17. §. 3. bekezdéséhez fűzött Utasítás a hányadrészes bérbe adott ingatlanok jövedelmének megállapítása tekintetében a következő közelebbi intézkedést tartalmazza: „Hányadrészes bérlet esetén a jövedelmet éppen úgy kell kiszámítani, mint saját mívelés esetén", ami a mai viszonyok között annyit tesz, hogy részes mívelés esetén a becslésnek éppen úgy a táblázatból kiindulva kell történnie, mint saját mívelés esetén. Mielőtt tovább mennénk, le kell szögeznünk, hogy a következőkben a részes bérletek leggyakoribb formáját, a feles bérleteket tartjuk szem előtt, a részes bérletek többi (harmados, negyedes) formájára később térünk rá. Miként történik tehát a feles bérbeadott ingatlanok jövedelmének felbecslése? Mi négy eljárást ismerünk. 1. Néhol a gyakorlat a táblázatban felvett megfelelő összeg felét veszi a bérbeadó jövedelméül és felét (a kereseti adóalap megállapításánál) a bérlő jövedelméül. Ez nyilvánvalóan aránytalanságra vezet, mert a feles a terméseredmény és mellékhaszonvételek felét köteles a bérbeadónak kiszolgáltatni, azonkívül ő — a feles — adja aj vetőmagot, az állati igát, a szükséges trágyát, esetleg műtrágyát, sokszor ő viseli az ingatlant terhelő adókat, tehát a bérbeadó és bérlő jövedelme feles bérletnél egyforma nem lehet, hanem a bérbeadóé mindig nagyobb. 2. Ez a többlet vezetett azután a másik véglethez, amelyik abban nyert kifejezést, hogy a feles bérbeadót úgy adóztatta meg, mint aki az ingatlant önkezelésben tartja. Ez is aránytalanságot eredményez, mert annak, aki maga gazdálkodik, azonos feltételek mellett általában mégis csak több jövedelmének kell lenni, mint annak, aki hasonló birtokát felesbe adja ki. Ez nem is szorul bővebb magyarázatra, annyira természetes. 3. Önként adódik tehát az a harmadik becslési mód, melyet a folyó évi adókivetésnél azon hatóság is alkalmazott, melynél e sorok írója szolgálatot teljesít. A feles bérbeadó jövedelme az önkezelési esetén elérhető jövedelem 75%-ára, a feles bérlő jövedelme pedig 50%-ára becsültetett. Minden fogyatékossága mellett is a becslésnek ez a módja a legarányosabb és -felel meg leginkább a tényleges viszonyoknak. Fel lehetne ugyan ez ellen említeni, hogy ez az eljárás sem felel meg az arányosságnak, ha az önkezelt ingatlan jövedelmét 100 egységre, viszont a bérbeadó és bérlő együttes jövedelmét 125 egységre tesszük, de ezzel szemben kétségtelen, hogy a 75—50-es aránynál igazságosabbat bajos felállítani és tény az is, hogy a bérlő a földet átlagban jobban (kihasználja és intenzívebben míveli (a bérfizetés kötelezettsége kényszeríti erre), mint az önálló gazda, aki kíméli a földet, vagyis a bérlő ugyanazon fel360