Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - Egyenesadó-problémák

Dr. Sulyok Endre: Egyenesadó-problémák. tételek mellett átlagban többet produkál. (L. Kenéz B.: A magyar föld és népe 419—421. 1.) 4. Végül becsülik a feles bérbeadók jövedelmét a haszonbérbeadóknak az illető vidéken szokásos jövedelmével egyezően. Ez az eljárás azonban nem logikus és egyenesen ütközik az Utasítás fentidézett szakaszával. Hl. Azok a nehézségek, amelyekkel a feles bérbeadók jövedelemadóalapiának megállapításánál találkoztunk, jelentkeznek a vagyonérték kiszámításánál is. A bérletekre vonatkozólag általában a Hivatalos Összeállítás 35. §. 3. bekezdése intézkedik. ..A bérbeadott ingatlanok értékéül a bérösszeg hússzorosát kell felvenni." Hogy pedig bérbeadóét ingatlanok alatt a feles bérbeadottakat is kell érteni, az világosan kitűnik az idézett bekezdéshez fűzött Utasítás 3. pontjából: ..Hányadrészes bérlet esetén haszonbér alatt a gazdálkodás folytán elért tiszta nyereségből a tulajdonosra eső résznek az értékét kell érteni". Ez az intézkedés olyan érthetően beszél, hogy feles bérbeadás esetén sem merülhet fel kétség a teendők iránt azon ritka esetben, amikor a bevallott feles bér elfogadható. Mi történik azonban ott. ahol a vallomás nem fogadható el. vagy nincs is számszerű vallomás? Itt újból két nézet áll egymással szemben: 1. Akármilyen módon is állapítjuk meg a jövedelemadó alapot, adózás szempontjából az így megállapított jövedelemadóalap tekintendő a bérjövedelemnek, s a fentidézett rendelkezés értelmében a vagyonértéket ezen bérjövedelem húszszorosában kell felvenni. 2. Kialakult azonban a gjTakorlatban egy olyan szempont is, mely a következő logikával gondolkodik: ..Ha egyszer a jövedelem felbecslésénél kiinduló alapul az 1926. évi 96.000. P. M. számú rendeletbe foglalt táblázatot vettük, akkor a vagyonérték kiszámításánál viszont az ezen rendelet előzményét képező 1926. évi 20.500. P. M. számú rendeletet kell alkalmaznunk, vagyis a feles bérbeadott ingatlanok értékét a jövedelem becslése esetén szintén becsülnünk, és pedig akként becsülnünk kell, mintha azok önkezelésben volnának". E nézet vitatói felhozzák indokul azt a körülményt, hogy míg a haszonbérbeadó a terméseredmény kockázatát nem viseli, addig a részes bérbeadó jövedelme is a terméseredménytől függ, éppen úgy, mint saját gazdálkodás esetén. Bár e nézettől bizonyos logikai helyességet nem lehet elvitatni, mi mégis az előbbi okfejtést fogadjuk el helyesnek, vagyis érték gyanánt a megállapított húszszoros összegét tartjuk felveendőnek minden esetben, mert olyan momentumot, amely a szabályok világos rendelkezésétől való eltérést parancsolóvá teszi, felmerülni nem látunk, s ez a becslési mód anyagilag is kedvezőbb a kincstárra. IV. Nem véletlen, hogy míg az idézett törvényes rendelkezések, mindenütt részes (feles, harmados, negyedes) bérletről beszélnek, fentebb csak a feles részesek megadóztatása tárgyaltatott. Ügy a jövedelem-, mint a vagyonadóra vonatkozó megállapításainknál kiinduló pont az a tételes rendelkezésekben is lefektetett elv volt, hogy a feles bérlet a haszonbérlettel általában egy tekintet alá esik, azonos jogi természettel bír. De csak a feles bérlet. Mert a részes bérletek többi válfajairól, a harmados, negyedes bérletekről ugyanezt elmondani nem lehet. A feles bérlő tényleg min361