Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - Magyarország vámszaki reformjai. (Folytatás.) [3. r.]

Dr. Staub Károly: Magyarország vámszaki reformjai. tudományos meghatározását kapjuk a vámigénynek, úgyszintén az árubevallásra és a vámeljárás indítványozására vonatkozó kötelezettségeknek. Ügy ezek a meghatározások, mint a továbbiak, nagyon előnyösek a jogászias felfogás tisztázása s így a jogbiztonság szempontjából, bájr tagadhatatlanul terhesek a nem jogászi műveltséggel bíró gyakorlati emberek számára. A törvény a vámeljárás fajait öt csoportban tárgyalja: a) szabadforgalom, b) kötött forgalom, c) előjegyzési forgalom, d) vámkedvezményes behozatali forgalom, e) külföldet érintő belföldi forgalom. A vonatkozó rendelkezések általában újításokat nem tartalmaznak, kivéve a raktárakra vonatkozó rendelkezéseket. A vámeljárással kapcsolatos raktárak az általános gazdasági helyzet alakulása folytán, nagy jelentőségre emelkedtek. A magángazdaságok figyelmét főleg az utóbbi évek áldatlan valutáris, majd hitelviszonyai, de egyéb kereskedelmi, főleg a tranzitkereskedelem érdekéi terelték a különböző raktárakra. A kereskedőknek ez a nagy érdeklődése tette szükségessé, hogy a törvényhozás a különböző raktárak intézményét a vámigazgatás szempontjából részletes szabályozás alá vonja. A raktáraknak két fő fajáról beszél a vámtörvény. Ezek a vámraktárak, vagy az előjegyzési raktárak. Az utóbbiak különleges szerepéről később lesz szó. A vámraktáraknak az a jelentőségük, hogy ezekbe a vámárukat azzal a hatállyal lehet beraktározni, hogy azok után a raktározás ideje alatt vámfizetési kötelezettség nem keletkezik, és az ügyfél a vámáru további gazdasági sorsa felett szabadon rendelkezik. A vámraktárakban a szabadforgalomból, valamint az előjegyzési forgalomból származó, a kiviteli vámkezelésen átment árukat lehet beraktározni, esetleg külön engedéllyel a belföldi szabadforgalomból származó más árukat is. A vámraktár, mely mindig hivatalos zár alatt áll, vagy nyilvános, vagy magánvámraktár. Nem tartoznak ide a nyilvános szállító-intézetek (vasút, hajós-vállalat stb.) kezelése alatt álló azok a helyek, ahová vámárukat szállítás közben ideiglenesen leraknak. A nyilvános vámraktárakban raktárdíj ellenében mindenki elhelyezhet árut. Ezek ismét: vámhivatali vagy önálló vámraktárak. A vámhivatali raktárak és vámhivatalok kiegészítő részei, s a raktárdíjat a pénzügyminiszter állapítja meg rendeletileg. Önálló vámraktárt csak pénzügyminiszteri engedéllyel lehet létsíteni ott, ahol ezt az általános forgalmi okok szükségessé teszik. Céljuk: hogy külföldi el nem vámolt áruk a vámterületen maradhassanak mindaddig, míg végleges rendeltetésük felett (behozatali megvámolás, továbbszállítás, újbóli kivitel stb.) intézkedés nem történt, de el lehet itt helyezni a belföldi szabadforgalomból, illetve az előjegyzési forgalomból kiszállítandó árukat is mindaddig, amíg ki nem szállíttatnak. Önálló vámraktárt létesíthet az állam, törvényhatóságok, községek, testületek vagy magánvállalatok (egyéni és társascégek) 354