Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 7-8. szám - Egyenes adóügyeink köréből

Dr. Till Károly: A könyvszerü jövedelmek megadóztatása. A helyzet jelenképe azonban nem ez. A hatóság, kezében az összes könyvekkel és „egyéb rendelkezésre álló adatokkal" kiveti az adót a nélkül, hogy a legtöbb esetben a pontos kötelességteljesítés nyomában járó kellemes érzést tapasztalná. A kivető tisztviselő állandó lelkinyugtalanságát csak az csillapíthatja, hogy úgy cselekedett, amint erejéhez, tudásához képest cselekedni tudott a törvény és rendeletek szabta korlátokon belül. És ha mélyebben keressük ezen lelkinyugtalanság indító okait, ott fogjuk találni az egymásba kapcsolódó okok egész sorozatát s köztük a legfőbbet: a kötelező könyvszerinti adóztatást, mely eljárással — különös tisztelet a kivételnek — az igazságot kihozni már nem munka, hanem művészet, amelyhez szükséges ihlettel a kivető tisztviselők ritkán áldatnak meg. A művészi tehetségek kifejthetésének, illetve a valö igazság napfényre hozatalának akadályát képezi: 1. hogy tisztességes könyvvezetéshez becsületes adómorál; 2. szilárd és egészséges gazdasági helyzet; 3. és adóval való mérsékelt megterhelés szükséges: 4. továbbá, hogy a könyvvezetés konstrukciója, technikája szabályozott és kijátszhatatlanul körülhatárolt legyen, amely követelményeknek azonban jelenleg sem a kereskedelmi törvény, sem kereseti adó H. Ö. meg nem felel. A módok, amelyek útján az adózók sikeresen szoktak menekülni az őket megillető terhektől: kevésbbé titkosak s az adóalany leleményessége szerint a legváltozatosabbak, ezért ezzel foglalkozni nem is kívánok és az adóalap elvonásának csak az egyik legszembetűnőbb formáját: az áruleltár értékelését szándékozom részletesen megvilágítani. A leltári tárgyak értékelése képezi a legtöbb esetben a veszteség-nyereségszámla ugrópontját. Már most hogy fogadhatja el lelkinyugalommal a kivető hatóság a könyveket az adóztatás alapjául, ha a leltárfelvételnél nem volt jelen s nem tudja, hogy nincs-e egy titkos függelék-leltár; ha az előadó túlnyomóan tájékozatlan a leltári tárgyak értékelésében, ha nincs fizikai ideje minden leltárt értékelés szempontjából számlák alapján átrevidiálni? De a leltárfelvétel ellenőrzését a fenti esetben is csak akkor tudja az eljáró tisztviselő eredményesen ellenőrizni, ha a könyvvezetés technikáját nem kevésbbé, mint a törvényeket érti. A kettőnek együttes pontos ismerete sinequanonját kiell hogy képezze a könyvek szerint vafó adóztatásnak. E nélkül nyitva állnak a zsilipek s ott folyik ki a tiszta nyereség, ahol az adózó éppen óhajtja. Hasztalan minden erőlködés: hozzáadom a törvény szerint hozzáadandókat, levonom a levonandókat s kapom a tiszta nyereséget (?!). Nem a tiszta nyereséget kapom, hanem egy adóalaphoz jutok, amely olyan messze áll a tiszta nyereségtől, mint a legtöbb adózó az adómoráltól. Igaz, hogy a leltár, a mérlegszámla és a veszteség-nyereségszámla helyes ellenőrizhetése céljából a kereseti adóról szóló H. Ö. 50. §-a különféle segédkönyveket ír elő, azonban a legsúlyosabb adózók az ugyanezen 50. §-hoz fűzött ut. VII. (21) 1. pontja értelmében „salvus conductust" élveznek, mert azok az adózók, akik amúgy is vezetnek a kereskedelmi törvény követelményeinek megfelelő rendes üzleti könyveket és ezekből az üzleti 298 7—fi S7