Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 1. szám - A végleges felértékelési rendelet
Dr. Katona Lajos: A végleges felértékelési rendelet. zárómérleg tételeit, valamint 1926. január 1-ével a vonatkozó megnyitást nézetem szerint leghelyesebb elkönyvelni, hogy a könyvelésben sehol hézag ne maradjon, mert hiszen arra az egészen sporadikusan előforduló esetre, ha netán a közgyűlés az igazgatóság javaslatával szemben másképen állapítaná meg, akár az új értékelési! mérleget, akár pedig az 1925. évi zárómérleget, az esetleges módosítások könyvelésileg minden nehézség nélkül keresztülvezethetők. Azok a vállalatok, amelyek a régi rendelet alapján már elkészítették és megállapították új értékelési! mérlegeiket, ugyancsak a zárlati munkálatok megkezdése előtt az új rendelet szerint, ú. n. kiigazított megnyitó mérleget készítenek, amely a mérleg vagyonés tehertételeit változatlanul hagyja meg, csupán a tiszta vagyon korábbi felosztását kell változtatni oly módon, hogy az alaptőkére és a részvények névértékére, illetve szétosztására, nemkülönben a tartalékra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazzák. Ennek a keresztülvitelére a rendelet nem 1926. évi április hó 30-át, hanem a rendelet életbeléptetését követő legközelebbi közgyűlést állapítja meg határnapul. Az új rendelet adóügyi intézkedései teljesen megfelelnek ugyan a régi rendelet vonatkozó intézkedéseinek, mégis azonban figyelemreméltó az a beiktatott új szakasz, amely szerint a megnyitó mérlegben kimutatott alaptőke és tartalék a társulati adóra vonatkozó törvényes rendelkezések hivatalos összeállítása tárgyában kiadott rendeletben körülírt saját tőke jellegével bír, amely a megnyitó mérleg fordulónapjával befizettettnek tekintendő. E mögött az előnyösnek és nem nagy jelentőségűnek látszó szöveg mögött az rejlik, ami egyébként az adótörvényekből is következik, hogy megszűnik a társaságok adóalapjának kimunkálásánál az a nagy előny, hogy az eddig befizetett alaptőkéket aranyértékre úgy lehetett átszámítani, hogy az 1914. évi alaptőke még teljes egészében aranykoronának vétetett számításba. Ezzel a nyereségnek aranykoronára átszámított értéke olyan aranykorona tőkével került mindig relációba, hogy az intézetek, amelyek, sajnos, a régi aranykorona tőkéhez viszonyítva aránylag csekély aranykorona nyereséget mutattak ki, a legalacsonyabb adókulcs alá €|stek. Az említett rendelkezés ezzel szemben azt jelenti, hogy ez a számítás megszűnik és az új értékelésü mérlegben kimutatott saját töke fog per 1925. január 1. aranyra átszámíttatni és ahhoz fog viszonyulni az adókulcs alkalmazása szempontjából a nyereségnek aranykoronára átszámított összege. Miután az intézetek általában aranytőkéjüknek csak egy hányadát fogják az új értékelésű mérlteg saját tőkéjeképen kimutatni, ezzel az adókimunkálásánál lényegesen magasabb kulcs alapján történő adóztatásba juthatnak. Ezzel szemben csak gyenge rekompenzációt nyújt a rendeletnek az az intézkedése, hogy a fordulónap, vagyis 1925. január 1. és az újértékelésű mérleget megállapító közgyűlés időpontja között végrehajtott alaptőkeemeléseket olyképen kell számításba venni, mintha azok éppen a fordulónapon történtek 8 1 <57
