Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 7-8. szám - Egyenes adóügyeink köréből

T)r. Huppert Leó : A közvetítő keresk. forg. adójának újabb szabályozása tekintetbe véve — ezek az árukj hazájukban már forgalmi adó alá estek. De elfelejtett ez a törvényhozói álláspont még egyet — a leglényegesebbet. Azt nevezetesen, hogy a külföldi importáruk, amelyek általános forgalmi és nem fényűzési forgalmi adó alá esnek, tömegáruk; csak kettőre hivatkozom itt, két olyan cikkre, melyek közül az elsőben hazánk kizárólag behozatalból él, míg a másikban a szükséglet kilencven százalékában behozatalra szorul: a fűszerfélék és az épületfa. Köztudomású, hogy az ezeket importáló kereskedelem bár igen jelentős eredményeket tud elérni, ezt egy igen minimális haszonkulcs mellett (IV2—3V2%) teszi. A verseny és rendkívül sok szállítási s egyéb költség lehetetlenné teszi, hogy az importőr ennél magasabb hasznot elérhessen. Aki IV2—372%-öt keres, az ebből forgalmi adót fizetni nem tud; az áthárítás a fentiek szerint és azért lehetetlen, mert ez esetben a belföldi elosztó kereskedelem egyszerűen gyarmatáruban az amszterdami vagy hamburgi importőrhöz, fában a galaci vagy pozsonyi importőrhöz fordul közvetlenül s az árut a magyar importőr kizárásával szerzi be. Az életnek s a törvénynek ezen ellentétéből származott azután az a baj, amit a szó kellőképen kifejezni nem tud, ami nélkül nincs polgári szabadság, aminek, hiányában az állampolgár nem számolhat nyugodtan jogaival és kötelezettségeivel, a kereskedőtől és iparostól levegőjét: a nyugodt és zavartalan munka biztosságát veszi el: a jogbizonytalanság. Az élet nem engedi magát paragrafusokba szedni, kültekintetek, kellően indokolt és alátámasztott érvelések és adatok előtt a minisztérium is kénytelen volt meghajolni s kifejlődött egy olyan gyakorlat, létrejött olyan szabályozás, amelyről ma már nyugodtan élmondhatjuk, hogy teljesen hibrid, kusza, sok helyütt önmagának ellentmondó s gyökerétől, a fenti törvényi szabályozástól elszakadt. Nem tarthat kellő érdeklődésre számot s azért nem térhetünk ki reá, mint osztályozódott a külföldiek részére belföldön keresetet űző megbízottaik csapata s mint váltak ketté: a — jutaléktől eltekintve — forgalmi adómentes ügynökökké s az adóköteles bizományosokká. De le kell szögeznünk, — az alábbiak megértése céljából — hogy mind mostanáig a gyakorlat a jogszabályok értelmezésének folyományaképen az volt, hogy — durván és általánosságban szólva — az ügynök, aki csak közvetít és csupán közvetít, tehát csak ajánl és közvetít, de nem fogad el végérvényesen megrendelést: csak jutaléka után adózik s nem felel külföldi megbízója forgalmi adójáért; míg a bizományos, aki saját nevében külföldi megbízója részére teljesít eladásokat, köt ügyleteket, ha nincs is itt raktárr-készlet vagy úgynevezett Konsignationslager, felelőssé tehető a T. 29. §. 6. bekezdése és 34. §. 4. bekezdése alapján a külföldi, mint belföldi keresetűző forgalmi adójáért. Ezt a helyzetet kívánja rendezni a m. kir. Pénzügyminisztérium 26.762/1926. VIII. b) számú, a Pénzügyi Közlönyben ki nem hirdetett rendelete. A rendelet egy konkrét, vizsgálat tárgyát képezett eset tény270 7—8. sz.