Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 7-8. szám - Egyenes adóügyeink köréből

Dr. HuDpert Leó : A közvetítő keresk. forg. adójának újabb szabályozása állásának detailirozott előadásából indul ki. Az eset egy jogilag tiszta ügynöki tevékenységnek tipikus képét tünteti fel. Ezek az elemek- 1. áruk megrendelésének gyűjtése áruminták és árjegyzékek alap ián, 2. a megrendelés továbbítása a külföldi eladóhoz, 3. a külföldi eladó kötlevelének továbbítása a belföldi megrendelőhöz, 4. vevő belföldi cég által aláírt kötlevélnek az eladó külföldihez való továbbítása s a leszállításra vonatkozó diszpozíció megadása, 5. szállítás a külföldi megbízó által közvetlenül a belföldi vevő címére, 6. számlázás a külföldi megbízó által a közvetítő útján, ki erről nyilvántartó könyvet vezet, 7. fizetés a belföldi vevő által a külföldi eladó részére közvetlenül, vagy az ügynök útján. A rendelet e tényállás alapján a közvetítő tevékenységét tisztán ügynökinek minősíti s forgalmi adózási kötelezettségét egyedül a jutalék után járó 2°o lerovására szorítja. A felsorolt tényelemek mellett működő ügynök adózási kötelezettségét az eddigi joggyakorlat sem minősítette másként. Talán csak annyi eltérés konstatálható, hogy oly esetekben, mikor — eddig — a gyakorlat eseteket vetett felszínre, melyekben a számlák az ügynök kezén keresztül, vagy éppen általa kiállítva kerültek a bel • földi vevőhöz, ebben már egy az ügynök tevékenységét felülhaladó momentumot látott, amelyet párosítva egy esetleges — mindig adódó elemmel (például az inkasszálással) — az ügynöki tevékenységet felülhaladó, az egész áruszállítás után esedékes forgalmi adózást megállapító tevékenységnek minősített. A rendeletben új és útmutatást nyújtó a következő, a rendelet gerincét képező rendelkezés: „Egyetemleges felelősség címén a belföldi cégtől a teljes eladási ár után számított általános forgalmi adót nem csak azért nem lehet követelni, mert a közvetítő felelősségét az általa közvetített üzletek után az üzletkötő felek által lerovandó álralános forgalmi adózást jogszabály nem állapítja meg, hanem azért sem, mert a tényállás szerint az üzletek külföldön köttettek, a külföldön létrejött ügyletek pedig belföldön általános forgalmi adó alá nem esnek. Legjobb tudomásunk szerint ez az első rendeleti intézkedés, mely a gyakorlat által contra legem (T. 34. §. 4. bekezdés) teremtett fejlődést az ügynöknek mentesítését a külföldinek belföldi üzletei után járó forgalmi adóért való kezesség alól kimondja. Ezt a mindenképen csak helyeselhető intézkedést azonban teljesen lerontja a második mondatban foglalt rendelkezés, ha a továbbiakban következő rendeleti paranccsal összeíüggöleg vizsgáljuk. „A külföldiek által belföldön kötött üzleteknél — mondja a rendelet — az 1921 : XXXIX. t.-c. 29. §-ának 6. bekezdésében megállapított ismérvek hiánya esetén csak azt kell vizsgálni, hogy az üzlet belföldön jött-e létre?" Ha az üzlet belföldön jött létre, közömbös, hogy minek nevezi és hogyan könyveli a közvetítő működését, közömbös lévén az is, hogy az ügylet a külföldi megbízó jóváhagyásának fenntartása mellett jött-e létre, .jninthogy az üzlet lényeges kellékei (megegyezés a tárgyra és az árra) már a belföldön létrejött." 7—8 S7 271