Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 1. szám - A végleges felértékelési rendelet
Dr. Katona Lajos: A végleges felértékelési rendelet. üzleti kapcsolat miatt a külföld kritikájának és informálódásainak anyagát képezhetik, az eddigi tervezetek szerint is mint tőzsdén jegyzett részvényekkel bíró társaságok amúgy is kötelesek lettek volna mérlegeiket pengőértékben összeállítani. Súlyos teher lesz azonban ez a felértékeléssel radikálisan szakító intézkedés különösen vidéki pénzintézeteinkre, amelyek jelentékeny részének a különféle háborús rendelkezések, az erejükhöz mérten túlnagy mennyiségben jegyzett hadiköfesönkötvények miatt, különösen pedig annak következtében, hogy nem bírták tőkéiket úgy és olyan mértékben sem valorizálni, mint ahogyan és mint amilyen mértékben azt a nagyobb pénzintézetek, főleg pedig az iparvállalatok tehették. Ezekre a pénzintézetekre ráfért volna még egy kis kiméleti idő, de meg is érdemelték volna, hogy a pengőértékben való kötelező számítás időpontjáig mérlegeiket még koronaértékben állíthassák össze s ezzel még egy esztendei időt nyerjenek ahhoz, hogy részvénytőkéik szaporításával pengőértékben kifejezett olyan saját tőkéket mutassanak ki, amelyek a vidéki egyszerűbb közönség szemében is elég bázisul szolgáljanak a pénzintézeti tevékenység, különösen pedig a takarékbetéti üzletág folytatásához. Az új értékelésnek alapelvei egyébként az új rendelet szerint is változatlanul megmaradtak oly irányban, hogy az aktívumok értékelésének lehetőségét a fordulónapon fennálló értékig biztosítja és ezen alul az értékelést nem korlátozza, a passzívumokra vonatkozólag pedig most is megállapítja azt, hogy azokat legalább abban az értékben kell számításba venni, amely a fennálló szerződések és az érvényes jogszabályok szerint a fordulónapon a tartozás összegének megfelel. A passzívumok tehát ezen alsó határnál magasabb összegben felvehetők. Ezzel az értékelés teljes szabadságát elvileg az új rendelet is biztosítja és a túlalacsony értékelés esetében a megtámadási lehetőség is csak azon a határon van a részvények Vio részét képviselő kisebbségnek biztosítva, ha a tiszta vagyon túlalacsony értékelése a rendes kereskedő gondosságával nem egyeztethető össze. Egészen új rendelkezése azonban a rendeletnek ebben az irányban az, hogy egyfelől az értékelésnél a cselekvő vagyon -értékélése értékcsökkenési tartalék beállítása mellett is foganatosítható, másfelől az, hogy a nyugdíjkötelezettségek egészbeni, vagy részbeni fedezésére nyugdíjtartalék állítható be. Mind az értékcsökkenési tartalékalap, mind pedig a nyugdíjtartalék az új értékelésű mérleg szerkesztésénél a passzívák közzé állítandó be, vagyis ezek a tartalékalapok nem a kimunkált tiszta vagyonból hasítandók és létesíthetők, mégis azzal, hogy már eleve a passzívák közzé leltároztatnak, természetszerűleg csökkentő irányban befolyásolják a tiszta vagyon kialakulását. Ami az értékcsökkenési tartalékalapnak és a nyugdíjtartaléknak gyakorlati jelentőségét és ezzel a két tartalék mértékének megállapítására irányuló álláspontot illeti, meg lehet állapítanunk azt, hogy az értékcsökkenési tartalék egyfelől az utánpótlás lehetőségeit 2 L sz.
