Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A végleges felértékelési rendelet

Dr. Katona Lajos: A végleges felértékelési rendelet. olyan formában és mértékben biztosítja, mint a régi mérlegekben szereplő ugyanilyen tartalék, másfelől lehetővé teszi azt, hogy az értékcsökkenési tartalékkal ellensúlyozott vagyontárgyak teljes értékkel legyenek felvehetők s ezek értékében esetleg beálló veszteségek az értékcsökkenési tartalék terhére és nem a folyó évi nyereség vagy a rendes töketartalék terhére legyenek leírhatók. A nyugdíjtartalék létesítését az esetleg valorizálásra kerülő nyugdíjkötelezettségek teszik szükségessé. A legtöbb intézet és vállalat előreláthatólag nem lesz abban a helyzeitben, hogy ilyen irányú kötelezettségeinek teljes fedezésére szükséges mértékű tartalékolást eszközölhessen, mert amennyiben ezt csak a valorizációs javaslat mértékéig is tenni óhajtaná, egész tiszta vagyonának esetleg több mint 2/s részét kellene nyugdíj tartalékul beállítania. Erre a célra tehát csak olyan mértékig fognak az intézetek és a vállalatok passzívákat kreálni, hogy az egyfelől a legközelebbi jövő kötelezettségeit ellensúlyozza, másfelől ne vonjon el a tiszta vagyonból akkora összeget, amely már a vállalat hitelképességének, vagy presztízsének a rovására mehet. Ennek a két tartaléknak a kreálását egyébként az új rendeletnek az az új intézkedése is indokolttá teszi, hogy a tiszta vagyonból kihasított tartalékot — amelyet az új rendelet tőketartaléknak nevez — kizárólag a mérleg szerint mutatkozó veszteség fedezésére, a társasági alkalmazottak jóléti céljait szolgáló alapok táplálására, a meglevő részvények névértékének emelésére, valamint az 1930. évi december hó 31-ig elhatározott alaptőkeemelések folytán kibocsátott új részvények névértékének legfeljebb 30%-ig menő fedezetére lehejt felhasználni. A tőketartaléknak ilyen meghatározott rendeltetésű célvagyonná történt megmerevítése és a rendeletnek az a megállapítása, hogy az ebből fedezhető veszteségnek a mérleg szerint kell mutatkoznia, azzal a konzekvenciával járhat, hogy amennyiben egy vállalatnál az új értékelés nem eléggé gondos keresztülviteléből kifolyólag, vagy egyes vagyontárgyaknál bekövetkező nagy áresések következtében veszteségek állanak elő, a rendelet szerint ezeket a veszteségeket a tőketartalék felhasználásával csak akkor írhatja le, ha a veszteséget a mérlegben kimutatja. Igen érdekes a tőketartaléknak az a rendeltetése, hogy új részvényének névértékének részbeni fedezetére is fel lehet használni. Ezzel lehetővé van téve ugyanis az, hogy 1930. december 3-ig a vállalatok új részvényeket névértéken alul is kibocsáthassanak, azzal a korlátozással azonban, hogy 70%-ot készpénzben kell befizetni és csak 30% fedezhető a tőketartalék terhére. Fúzió céljaira ilyenformán új részvényeket kibocsátani nem lehet. Kardinális új intézkedései a rendeletnek a tiszta vagyon felosztására, a részvénytőke megállapítására, s a részvénynévérték megállapítására vonatkozó rendelkezések. A 3. §. szerint a részvénytársaságnak a megnyitó leltár szerint mutatkozó tiszta vagyonát alaptőkeként kell a megnyitó mérlegbe beállítani abban az esetben, ha annak egy részét nem helyezi tőketartalékba, amit 1. sz. 3