Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 2-3. szám - Rokkantellátási adó

Joggyakorlat. b) p. értelmében cs'ak a szerződő felek között létrejött megállapodások minősíthetők s az olyan bírói határozatok alapján, melyek valamelyik szerződő felet egy a szerződéskötés ntán hatálybalépett jogszabály alkalmazásával a szerződésileg eltérő sízolgáltatásra kötelezik, a kincstárnak a határozati illetéken kívül más illetékre nincs igénye. (Közig, bíróság 3.915/1915. sz.) Okirati illeték. III. díjj. 27. tétel. 51. Csak ellátásért teljesített huzamosabb szolgálattétel fejében juttatott nagyobb összeg nem mint ajándék, hanem mint munkadíj vonandó illeték alá. Indokok: A kiszabás alapjául szolgáló szerződési okirat szerint K. János és felesége kötelezték magukat, hogy azért az odadó támogatásért, amelyben a panaszos őket majdnem négy évtizeden át részesítette, a panaszosnak a szerződési okirat kiállításának a napjától számított egy éven belül jutalomképen 100,000.000 koronát fizetnek ki. A panaszosnak a jogügylettől követelt ajándékozási illeték alól való felmentésre irányuló igényt jogosnak kellett elismerni. A szerződési okirat 1. pontjában K. János és felesége utalnak arra, hogy a panaszos háztartásukat 35 éven át vezette és ezalatt az idő alatt az ellátáson kívül rendes díjazásban, vagy fizetésben nem részesült. A polgári bíróságok joggyakorlata szerint ilyen esetben a szolgálatot teljesítő személyt az ellátáson kívül kikötés nélkül is megilleti a munkadíj, a szóbanlevő juttatást tehát ajándéknak minősíteni nem lehet. A jogügylet a munkadíj összegét megállapító egyesség, az arról szóló okirattól tehát a 6.250 aranykoronával egyenlő egyezményi összeg után az illetékdíjjegyzék 27. tételének c), bb) pontjában meghatározott II. fokozatú illeték jár, (Közig, bíróság 6.274/1925. sz.) Törvénykezési 1914 : XLHI.t.-c. 85. 5. illeték. '— 52. Pusztán abból a tényből, hogy a lerótt bélyegek hivatalos felülbélyegzése későbbi keletű, az utólagos illetéklerovást megállapítani nem lehet. Indokok: A felterjesztett bírósági iratok igazolják, hogy a kiszabás alapjául szolgált ítélet és jegyzőkönyv illetéke címén a tárgyalási jegyzőkönyvön 7.7100 korona, tehát nagyobb összeg rovatott le bélyegjegyekben, mint amennyit panaszolt határozatában a királyi pénzügyigazgatőság törvény szerint járó illeték címén 76.140 koronában megállapított. Azt pedig, hogy a lerovás a panaszos részéről utólag történt, a panaszos tagadásával szemben annál kevésbbé lehetett igazoltnak elfogadni, mert az 1914 : XLIII. t.-c. 85. §-a kötelezően elrendeli az illeték lerovására felhasznált bélyegek alatt a lerótt bélyegek összegének, valamint annak feljegyzését, hogy a lerovást ki, mily és mely napon teljesítette, s ennek a feljegyzésnek teljesítését nem a lerovást teljesítő ügyvéd vagy fél, hanem az eljáró bíró vagy tanácsjegyző kötelezettségévé teszi, az a körülmény tehát, hogy az adott esetben ez a feljegyzés nem a panaszos, hanem más által elmulasztatott, a panaszos hátrányára nem szolgálhat, s az utólagos lerovást a panaszos tagadásával szemben pusztán abból a tényből, mert a lerótt bélyegek hivatalos felülbélyegzése későbbi keletű, a panaszos terhére megállapítani nem lehetett. (Közig. bíróság 16.696. 1924. sz.) Átlatforgalmi adó. 1921: XXXIX. t.-c. 21. §. 53. Ha az állat húsát a hatósági orvos egészében elkobozta, s a vételt a felek érvénytelenítették, a lefizetett állatforgalmi adó visszatérítendő. Indokok: A pénzügyigazgatóság által kétségbe nem vont tényállás szerint a panaszos által- 1923. évi április hó 13-án az állatforgalmi adó lerovása mellett vásárolt és a vágóhídon leölt tehén húsát a hatósági orvos egészében mint élvezetre alkalmatlant elkobozta és e miatt a szavatossággal tartozó eladó a panaszosnak a vételárát visszafizette. 80 2—3. sz.