Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 2-3. szám - Rokkantellátási adó

joggyakorlat. látási költségeinek fedezésére is fordítandó s így ez az alapítvány az 1920 : XXXIV. t.-c. végrehajtása iránt kiadott 40.000/1921. számú utasítás 2. §-ában íoglalt rendelkezések figyelembevételével nyilván közoktatási célúnak és illetőleg részben közjótékonysági jellegűnek tekintendő. (Közig, bíróság 10.657/1925. sz.) Vagyonátruházási 117302/1923. sz. P. M. r. 1. §. illeték. 49. Az 1923. október 1. előtt kelt és illetékkiszabásra 1923. október 1. előtt bemutatott ingatlan ajándékozása iránti szerződésre, ha az mulasztás nélkül október 1. után is bemutatható volt, a 117.302/1923. sz. pénzügyminiszteri rendeletben megállapított kulcsokat kell alkalmazni. Indokok: A panaszolt illeték kiszabásának alapjául az 1923. évi szeptember hó 23-án kelt ésl illetékkiszabás végett 1923. évi szeptember hó 29-én bemutatott ingatlan ajándékozását tartalmazó okirat szolgált, amely után az 1920 : XXXIV. t.-c. 93. §-ának 1. pontja alapján a három megajándékozottat egyenlő arányban illető 64,500.000 korona értékű ajándéktól 18%-os illeték szabatott ki és tartatott fenn a panaszolt határozattal azért, mert a jogügyletnek illetékkiszabás céljából való bejelentése még az 1923. évi 117.302. sz. pénzügyminiszteri rendeletnek 1923. évi október hó 1-én bekövetkezett életbelépését megelőző időben történt meg s, így az 1923. évi 117.302. sz. rendeletben megállapított kulcsok az adott esetre még nem alkalmazhatók. Az 1923. évi 117.302. számú rendeletben megállapított kulcsok alkalmazhatóságát vitató panaszt jogosnak kellett elismerni, mert habár szószerinti szövege szerint az említett rendelet 5. §-ának a rendeletben megállapított kulcsokat csak akkor kell alkalmazni, amikor a kincsltárnak az illetékhez való joga a rendelet életbelépte után nyilt meg, vagy ha az illetékhez való joga a kincstárnak korábban nyilt ugyan meg, de a bejeelntése a jogügyletnek mulasztás nélkül már a rendelet életbelépte után történt meg, mégis ezt a rendelkezést az igazságosság és a jogegyenlőség szem előtt tartásával és nyilván a rendelet szelleméből is kifolyólag helyesen értelmezni és alkalmazni csak úgy lehet, hogy alkalmazni kell a rendeletben megállapított kulcsokat azokban az esetekben is,- amikor a kincstárnak az illetékhez való joga a rendelet életbe lépte előtt nyilt meg és az ügyletnek az illetékkiszabás céljából való bejelentése is a rendelet életbelépte előtt történt meg, de mulasztás nélkül történhetett volna meg a bejelentésié a jogügyletnek a rendelet életbe lépése után is. Csak így értelmezhető a rendelet helyesen annál1 inkább is, mert azért, hogj' valaki a határidő utolsó napjának bevárása nélkül korábban teszi meg a bejelentést, joghátrányt nem szenvedhet azzal szemben, aki a bejelentést a határidő utolsó napjának bevárása mellett teszi csak meg. A panaszosok az 1923. évi szeptember hó 23-án kötött ügyletet 1923. évi október hó 8-áig is késedelem és mulasztás nélkül jelenthették volna be, miért a fentebbi okokból az általuk fizetendő illetéket az 1923. évi 117.302. számú rendelet 1. §-ának 1. pontja alapján kellett megállapítani. (Közig, bíróság 16.761/1924. sz.) Okirati illeték. 111. szab. 52. §. 50. Nem illetékköteles ügyletújítás a haszonbérnek bírói határozattal történt felemelése. Indokok: Az illeték azon az alapon töröltetik, hogy a cs.-i kir. járásbíróság a Pk. 664/1921. sz. perben hozott határozattal az 1914. évi július hó 20-án az 1914. év őszétől az 1926. év őszéig terjedő időre létrejött és 792/1914. t. a. megilletékezett haszonbéri szerződésben megállapított s az illetékszabásnál alapul vett évi 5500 korona haszonbért mint olyant, mely a korona értékének nagymértékű csökkenése folytán a haszonbérlet ellenértékének nem felelt meg, az 1920. évi szeptember hó 30-át követő hat haszonbérleti évre 45 hold és 1176 öl föld minden holdja után évi 300 kg., 16 hold és 1000 öl föld minden holdja után évi 250 kg. búzára felemelte s ezzel illetékköteles ügyletújítás jött létre. Ennek az illetéknek nincs törvényes alapja, mert ügyletújíttásnak a bélyeg- és illetékszabályok 52. §. 2—3. sz. 79