Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 2-3. szám - Rokkantellátási adó

Joggyakorlat. szándéka lett volna az abban foglalt rendelkezéseket ezen vállalatokra is kiterjeszteni. Az 1920: XXIII. t.-c. 112. §-ában foglalt rendelkezés egy kedvezmény a jövedelemadó fizetésére kötelezett felekre nézve, amelyet szükségessé tett az a körülmény, hogy a törvény 12. és 53. §-ai a jövedelem- és vagyonadó tételeket felemelte. Ezt a kedvezményt kiterjesztően magyarázni nem szabad, de nem is volna indokolt a nyilvános számadásra köte.ezett vállatokkal szemben ameV-kic nézve a törvéi/ súlyosabb adótételeket nem állapított meg. (Közig, bíróság 1.389/1925. sz.) Felújítási tartalék 1922 : XXIV. 15. §. 3. p. a társulati adónál. 42. A felújítási tartalékot a mérlegen kívül adómentesen képezni nem lehet. indokok: A panasz tárgya pusztán a panaszos közkereseti társaságnak az az igénye, hogy 1922. évi üzleti eredményéből, mely az 1923. évi társalati adó alapjául szolgál, 4,286.000 koronát felújítási tartalékalapba helyezhessen. Ezt az igényt a m. kir. pénzügyigazgatóságnak panaszolt határozata abból az okiból utasította el, mert a panaszos ezt a felújítási tartalékot nem az adóalapul szolgáló mérlegében létesítette. Ezt a tényt a panaszos nem tagadja, de előadja, hogy az 1922. évi mérleg lezárása után ezt a tartalékot megalkotta és az 1923. évi megnyitó tételek között ez a tartalékalap szerepel. A bíróság az erre az alapra fektetett panaszt alaptalannak találta. Az 1922 : XXIV. t.-e. 13. §-a értelmében a társulati adó kivetésénél a mérleg egyenlegéből kell kiindulni .Ebből következik, hogy az adó megállapításánál csak azok a könyvszerű tételek vehetők figyelembe, amelyek a mérlegben szerepelnek, míg olyan tételek, amelyek a mérlegben feltüntetve nincsenek, a társulati adó kivetését sem befolyásolhatják. Különösen a tartalékalapokra nézve igazolja ennek a törvénymagyarázatnak a helyességét a törvény 15. §-ának a szövege, amely szerint az e szakaszban felsorolt tételeket nem lehet az adóalaphoz hozzáadni, amely rendelkezésnek természetszerűleg csak oly esetben lehet értelme, midőn a 15. §-ban felsorolt tételek az üzleteredményt magában a mérlegben csökkentették, mert amennyiben a mérlegszerű eredményt nem csökkentenék, il'l'etve abban nem szerepelnének, a törvénynek ez a rendelkezése fölösleges is volna. Rámutat itt a bíróság arra a különbségre, amely a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyéb társas cégek mérlegei között fennáll. Előbbieknél ugyanis az igazgatóság' által szerkesztett mérlegben kimutatott nyereség felett a közgyűlés határoz és a közgyűlésnek jogában áll a nyereséget, vagy annak egy részét olyan különböző célokra fordítani, amelyek esetleg a mérleg alapján megállapítandó adóalapot befolyásolják; ámde a részvénytársaság és a szövetkezet szerkezeténél fogva a nyereségfelosztás tárgyában hozott közgyűlési határozat az igazgatóság által szerkesztett mérleg kiegészítő része, helyesebben az igazgatóság által szerkesztett mérleg csak a közgyűlésnek a hovafordítás tárgyában hozott határozatával együtt adja a vállalat jogi értelemben vett mérlegét. A közkereseti és betéti társaságoknál azonban a mérleget a cégtagoknak az 1875 : XXXVII. t.-c. 27. §-a alapján eszközölt aláírása a vállalat végleges mérlegévé avatja, aminek természetes következménye az, hogy azok a tételek, amelyeki ebben az aláírt mérlegben nem szerepelnek, a mérleg befolyásoló ténvezői később sem lehetnek. (Közig, bíróság 15.392V1924. szám.) Társulati adó. 192-2: XXtV. 15. §. 6. p. 43. A behajthatatlan követeléseknél a pénzügyi hatóságnak nincs jogában vizsgálni azt, hogy a követelés, mely okból vált behajthatatlanná. Indokok: A panaszolt határozat sem vonja kétségbe, hogy az az 1,000.000 korona, amelyet a panaszos részvénytársaság a M. cukorszámlán behajthatatlanság címén leírt, vallóban behajthatatlan és a levonás megtagadásának okául csak azt hozza fel, hogy a Move szabályszerű felszámolása és átalakulása mellett a behajtás megkísérelhető és eredményre 76 2—3. SZ.