Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 2-3. szám - Rokkantellátási adó

joggyakorlat. vezethető lett volna. Az 1922 : XXIV. t.-c. 15. §-ának (6) bekezdése szerint a társulat csak a leírásnak indokolt voltát, tehát azt tartozik igazolni, hogy a leírt vagy tartalékolt követelés valóban behajthatatlan és sem ez a törvényhely, sem pedig a 200.000. 1922. sz. -végrehajtási utasításnak a kérdést részleteiben szabályozó 67. §-a nem jogosítja fel a pénzügyi hatóságot annak a vizsgálatára, hogy a kimutatott követelés, mely okból vált kétessé, vagy behajthatatlanná és esetleg mily eszközök és módok igénybevételével lett volna a követelésnek egyébként igazolt behajthatatlansága elhárítható. Minthogy az adott esetben a leírt követelésnek behajthatatlan volta nem kétséges és nem vitás, a leírt összegnek a mérlegszerű nyereséghez való hozzáadása törvényes rendelkezéssel nem indokolható. (Közig, bíróság 7.059. 1924. sz.) Társulati adó. 1922 : XXIV. 2b. §. 44. Igazgatósági tagnak utazási, élelmezési és elszállásolási költségek címén kifizetett összeg tantiemadó alá esik. indokok: A vállalat csupán azt kifogásolja, hogy az egyik igazgatósági tagja részére az utazási költségek megtérítése íeiében kifizetett összeget az 1922 : XXIV. t.-c. 28. §-a alapján a vállalat szavatossága mellett külön adó alá vonták. A bíróság ezt a kifogást alaktalannak találta. A felhívott törvényszakasz alapján az igazgatósági tagnak ebben a minőségében bármely elnevezés alatt juttatott javadalmazás után a külön adót ki kell vetni. Az a körülmény tehát, hogy a javadalmazást minő címen folyósítják és hogy abból az igazgatósági tagnak minő kiadásai vannak, az adókötelezettség szenv pontjából közömbös, mert ennek a törvényes rendelkezésnek a célja a vonatkozó törvényiavaslati indokolás szerint is, az volt, hogy annak a lehetősége megszűnjék, hogy az igazgatósági tag jövedelmének egy része az adózás alól oly módon elvonható legyen, hogy a folyósítás és elszámolás különféle címeken történik: Az igazgatósági tagnak ebbeni minőségében a vállalattól élvezett összes jövedelme tehát a külön adó alá tartozik. Miután pedig azok az összegek is, amelyeket az igazgatósági tag az élelmezést és elszállásolási költségek megtérítése címén kap, az összes jövedelméhez számítandók, a szóbanforgó járandóságot helvesen számították az 1922 évi XXIV. t.-c. 28. §-a alapján kivetendő külön adó alapjához. (Közig, bíróság 12.425/1925. sz.) Társulati adó. 1922 :XXIV. 36. §. 45. A fizetési meghagyás ellen benyújtott fellebbezést nem bírálhatja ei az a tisztviselő, aki az elsőfokú kiszabást megejtette. Indokok: A panasszal megtámadott társulati adóra vonatkc'zó kiszámítási munkálatot a felterjesztett iratoknál lévő adókivetési irat szerint dr. S. Sándor pénzügyi tanácsos készítette és a vonatkozó fizetési meghagyás ellen a vállalat részéről beadott fellebbezés folytán hozott 17.089. 1924. számú határozatra vonatkozó elintézési tervezetet is dr. S. Sándor szerkesztette, vagyis a fellebbezést ugyanaz a tisztviselő bírálta el, aki a kivetést készítette. Miután az 1922: XXIV. t.-c. 36. §-ának (1) bekezdése szerint a fellebbezést ugyanaz a tisztviselő, aki a kivetést készítette, nem bírálhatja el, a panasszal megtámadott határozatot dacára annak, hogy a panaszos ezt az alaki sérelmet nem kifogásolja, fel kellett oldani, mert a felhívott törvény 36. §-ában szabályozott jogorvoslatnak semmi értelme nem volna, ha az adó helyességét és jogosságát másodfokon ugyanaz a tisztviselő bírálná el, aki az adót elsőfokon kivetette. A 36. §. (1) bekezdésének fent hivatkozott rendelkezése olyan lényeges alaki kelléke a másodfokú határozatnak, hogy ennek hiányában a bíróság azzal érdemben nem foglalkozhat. (Közig, bíróság 8.879/1925. sz.) Társulati adó. 1922 : XXIV. 36. §. 46. Az elsöfokon kivetett társulati adót a fél fellebbezésének tárgyalása során nem lehet felemelni. Indokok: Panaszos kifogása az, hogy a kir. adófelügyelöhelyettes a 2-3. sz. 77