Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]

Dr. Pécsi J.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. E rendeletben kéznélfekvö újabb hivatalos magyarázat a törvény és Utasítás megbeszélt kifejezéseit egyesíteni igyekszik, mikor azt mondja, hogy „a kedvezmény alkalmazásának helye van minden oly esetben, amidőn a fél „bizonyítottan" bizományi ügyletekkel, mint munkateljesítésből álló kereseti tevékenységgel foglalkozik, azaz e tevékenység ipar szerűen, foglalkozásszerűen üzöttnek tekintendő. Tehát, amidőn nem egy-két esetlegesen kötött bizományi üzletről van szó, hanem bizonyítva van, hogy a fél bizományi üzletek kötésével a végrehajtási utasítás 8. §-ában foglaltaknak megfelelően állandóan, rendszeresen, folytonosan, vagy legalább is bizonyos ismétlődéssel foglalkozik s így ez a gazdasági tevékenység az illető rendes foglalkozásához tartozónak vehető". A kérdés állása ezzel sem sokat haladt előre, annál kevésbbé, meri a hivatalos álláspont további kifejtésében az foglaltatik, hogy „a bizományi üzletekkel való foglalkozásra kiállított iparigazoívány kétségkívül különösen alkalmas a „bizonyítottan bizományos" fentebb kifejtett fogalmának igazolására, de az igazolvány nem biztosíthatja szükségképen az adóköteles részére a kedvezmény igénybevételét, pl. ha egész éven át csak 1—2 bizományi üzletet köt az iparigazolvánnyal bíró adóköteles, amint az iparigazolvány hiánya sem gátolná a kedvezmény biztosítását, ha az adóköteles egyébként a fentiek alapján arra igényt tarthatna". Nem kielégítő rendelkezés! Hogy az egyes konkrét üzletek bizományi jellegét meg kell vizsgálni, e szempontot nem annyira „sokkal fontosabbnak", mint inkább egészen magától értendő követelménynek tartjuk, hiszen amíg nem a K. T. 368—383. §-aiban szabályozott tiszta „bizományi ügyletek" forognak fenn, addig a kérdéses kedvezményes adóztatási mód alkalmazásáról természetesen szó sem lehet. Nézetünk szerint az adóköteles személyi jogosultságára kell a súlypontnak tolódnia. E tekintetben pedig azt látjuk ismét, hogy a bizományi ügyletekkel való foglalkozásra kiállított iparigazolvány „kétségkívül különösen alkalmas", de másfelöl „nem biztosítja szükségképen az adóköteles részére a kedvezmény igénybevételét". Továbbá azt látjuk, hogy a kedvezmény elnyerésére „egy-két esetlegesen (?) kötött bizományi ügylet" nem elegendő, de „legalább is bizonyos ismétlődéssel való foglalkozás" kell a bizonyításhoz. Előre bocsátva, hogy a foglalkozásszerü bizományosok kedvezményezését indokoltnak tartjuk, figyelembevéve másfelől, hogy a bizományi ügyletnek mégis nem a megbízó, hanem a bizományos az ura, mert hiszen a K. T. 368. §-ának 2. bekezdése szerint: „Azon ügyletek által, melyet a bizományos harmadik személlyel köt, jogosítva és kötelezve ő lesz", hogy továbbá a forgalmi adóztatás belső természetének is megfelelőbb, ha az adóalapot az ügylet kettős természetéhez képest, úgy a megbízónál, mint a bizományosnál a nyersbevételben jelöljük meg: mindezeknél fogva azt ajánlanók, hogy a foglalkozásszerű bizományosi minőség igazolását megfelelő iparigazolvány birtokához vagy cégbejegyzés eszközlé2—3. sz. 59