Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Magyarország vámszaki reformjai [1. r.]

Joggyakorlat. Házadó. 1922: XXII. t.-c. 2. §. 6. pont. 3. A gyári irodahelyiség házadó alá nem esik. Indokok: A házadóról és a fényűzési lakásadóról szóló 1922 : XXII. törvénycikkre vonatkozó törvényjavaslat indokolása szerint a gyárak és a gyárakhoz hasonló ipartelepek területén az üzem céljaira szolgáló épületek házadómentességét a pénzügyminiszter továbbra is fenntartandónak vélte, mert ezek az épületek „nem nyújtanak önálló épülethozadékot, hanem csak az üzleti tevékenység többi tényezőiből származó haszonnal együttesen jöhetnek számításba és az illető üzemek keretében vonatnak a megfelelő adó alá". Az indokolásban kifejtett ez az elvi álláspont megegyezik a házadóról szóló 1909 : VI. törvénycikkre vonatkozó törvényjavaslat indokolásának a gyári épületek állandó adómentességére vonatkozó részével és az 1909: VI. t.-c. 27. §-a 9. pontjában foglalt rendelkezésekkel szó szerint megegyezően az 1922 : XXII. t.-c. 2. §. 6. pontja is oly módon rendelkezik, hogy a .,gyárak és a gyárakhoz hasonló ipartelepek területén az üzem céljaira szolgáló épületek" nem esnek házadó alá. Nyilvánvaló tehát, hogy az 1922: XXII. t.-c. a gyári épületek adómentességét továbbra is fenntartotta és nem szorította szűkebb keretek közé, sőt a felhívott két töi vényszakasz rendelkezéseinek összehasonlításából arra lehetne következtetni, hogy kiterjeszteni kívánta, mert az 1922 : XXII. t.-c. 2. §. 6. pontja a fentidézett rendelkezésekhez még hozzáfűzi az „és épületrészek'1 szavakat, ellenben elhagyja az 1909 : VI. t.-c. 27. §. 9. pontjának azt a rendelkezését, hogy „ide nem értve a lakásnak, vagy nyitott helyiségnek használt épületeket vagy épületrészeket és ezeknek mellékhelyiségeit". Az 1909: VI. t-c. végrehajtása tárgyában kiadott 1909. évi 77.000. számú utasítás 27. §. 9. pontja kifejezetten oly módon rendelkezett, hogy ,az irodahelyiségeket" is az üzem (üzlet) céljaira szolgáló épületrészek fogalma alá kell sorolni és mégis az 1922 : XXII. t.-c. 2. §. 6. pontjának végrehajtása során vitássá vált az a kérdés, hogy a gyári irodahelyiségek házadó alá esnek-e, vagy sem. A kir. adófelügyelőhelyettes azzal az indokolással utasította el panaszos felebbezését, hogy az irodák nem szolgálják közvetlenül az üzem céljait. Ez az indokolás nem helytálló, mert az üzem céljaira szolgál minden olyan épületrész, amelyre a vállalat műszaki és kereskedelmi üzemének lebonyolítása céljából szükség van. Gyári és gyárakhoz hasonló ipari üzem pedig irodahelyiségek nélkül nem bonyolítható le, mert egy nagyobb vállalatnál el sem képzelhető, hogy a műszaki üzem anyagbeszerzésével, tervezeteivel és kalkulásával kapcsolatos munkálatokat és a műszaki üzemmel szerves kapcsolatban álló kereskedelmi üzem munkálatait, valamint az egész vállalat igazgatását megfelelő irodahelyiségek nélkül lebonyolíthassák. Ha pedig az irodahelyiségekre az üzem céljaira szükség van, akkor ezek a helyiségek az 1922 : XXII. t.-c. 2. §. 6. pontja alapján éppen úgy nem esnek házadó alá, mint ahogyan az 1909 : VI. t.-c. 27. §. 9. pontja alapján állandóan mentesek voltak a házadó alól. (Közig, bíróság 325/1924. sz.) III. oszt. ker. adó. 1875 : XXIX. t.-c. 4. Versenylótenyésztés, ha annak mérve a földbirtok nagyságával arányban áll, nem esik kereseti adó alá. indokok: A panaszos terhére az 1917—21. évekre versenylótenyésztés után állapították meg a kifogásolt III. osztályú kereseti adót. A bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy az adott esetben az 1920: XXIII. t.-c. 80. §-a nem alkalmazható, mert a panaszos nem a kivetett adó mérvét, hanem annak jogalapját támadja meg. Érdemben is helyet kellett adni a panasznak és a kivetett adó törlését el kelllett rendelni. Az állattenyésztés és így a lótenyésztés is a mezőgazdasági termelés keretébe tartozik, az ezen elért nyereség tehát a földbirtokból eredő és földadóval már érintett jövedelemnek tekintendő. E tekintetben nem tesz különbséget az sem, hogy a panaszos fajlovakat, vagy versenylovakat tenyészt, vagy ménest tart, mert ezek egyike sem lépi túl a rendszeres és belterjes gazdálkodás kereteit. A versenyló-tenyésztésben, vagy ménestartásban a 1. sz. 51