Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [1. r.]

Dr. Pécsi J.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. melyek az életfenntarási cikkekről való gondoskodásra berendezkedtek. E rendelkezés az 1919. évi T.-ből már kimaradt. Más helyen már megemlékeztünk az 1919. évi T. 14. §-ának azon — rövidesen hatályon kívül is helyezett — rendelkezéséről, hogy az 5000 M.-án aluli évi összjövedelmü polgárok „kártérítésül" 20—40 M.-ig terjedő nemzeti ajándékot kapjanak az államkincstártól. E rendelkezés nyilván a létminimum mentesítésére irányult. Felvetődött az a terv is, hogy a szabad foglalkozásúaknak az adó áthárítása csak abban az esetben engedtessék meg, ha az ellenszolgáltatás a törvényileg (pl. ügyvédeknél) megállapított összegen felüli összegben teljesíttetik, végül az 1919. évi T. 2. §. 9. pontja szerint a betegsegélyző- és bányászpénztárakból fizetett orvosi díjak az adó alól mentesíttetnek, mely utóbbiakban részben talán a nem fundált jövedelem bizonyos kedvezményezésének gondolata csillant fel."1) Azt gondoljuk, hogy a tárgyaltuk szempontok érvényesítésének kérdése és az alkalmazás módja első sorban attól függ, vájjon az ált. forg. adót az eddigi általános felfogás szerint fogyasztási adóként avagy az általunk is képviselt nézet értelmében sui generis forgalmi adóként kívánjuk-e a továbbiakban kiépíteni. Az utóbbi esetben ugyanis a létminimum figyelembevételének a keresetüző összforgalmának csekély összege mellett lehetne helye azon meggondolás alapján, hogy a kérdéses csekély össforgalom mellett a hozadék csekélysége is vélelmezhető, a progresszió alkalmazása tekintetében ismét nem az adóköteles cikkeknek kisebb vagy nagyobb adóerőre következtetést engedő volta, hanem megint magának a keresetüzőnek összforgalma volna az emelkedő kulcsok alkalmazása érdekéből differenciálható, végül az ú. n. szabad foglalkozásúaknál az említett különbözeti adózás egyszerűen a kulcs relatíve alacsonyabb mérvében nyerhetne kifejezést.72) VI. Az újabb szerzők mintegy udvariassági tényként szentelnek egy-egy fejezetet az adóáthárítás tanának, mely sorsot az ált. forg. adó tárgyalása sem kerülte ki. Egyesek azt tartják, hogy az áthárítás kérdése nem is tartozik a pénzügytanba,73) mások szerint „az adóáthárítás egyfelől fikció, másfelől, amennyiben mintegy árnyékként kíséri az áralakulásokat. 71) Van der Borght: „Dic cicutschcn Kriegssteuergesetze von 1918." cíniü cikke a Finanz-Archiv XXXVI. évi, I. köt. 275—276., továbbá U. a. szerző: „Die Rechtsstcuergesetze von 1919—20." U. o. XXXVII. évi. — köt. 83 és 86. o. 72) Figyelemre méltó dr. Tihanyi Lajos: „A szabad szellemi munka megadóztatása" című cikke „Az Adó" 1923. évi 8—9. sz. 241—243. o. 7S) így Vocke. id. Földes: „Az Államháztartástan" Budapest, 1913. 234. o 1. S7. 25