Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 9. szám - Részvénytársasági apportok
Joggyakorlat. bírálandó el, hanem az 1924. évi január hó 1-ső napja előtt teljesen lakható állapotba helyezett "épületekre vonatkozólag akkor érvényben volt 1921 : LI. t.-c. II. fejezetének rendelkezései alapján, amelyek szerint toldaléképítkezéseket ideiglenes házadómenteség csak abban az esetben illeti meg, ha az építkezés folytán új adótárgy keletkezik. Az 1922 : XXII. t.-c. 8. §-ának (5) bekezdése szerint a kapualj az udvartérrel együtt a házadó tárgyát képezi, annak átalakítása által tehát — bárminő célra szolgáljon is az átalakított kapualj — új adótárgy nem keletkezik. Nem igényelheti tehát panaszos jogosan az 1921 : LI. t.-c. 6. §-ának 2. pontja alapján az ideiglenes házadómentességet, mert a kapualjnak üzlethelyiséggé történt átalakítása folytán új adótárgy nem keletkezett, de nem igényelheti még azért sem, mert az adómentesség feltétele még az is, hogy a toldaléképítkezés előbb beépítve nem volt területen foganatosíttassák, már pedig a zárt kapualjra nézve azt állítani, hogy az be nem épített terület volna, nem lehet. (Közig, bíróság 2.866/1925. sz.) Házadó. 1922 : XXII. t.-c. -23. §. J) pont. ( 75. A bérbeadott helyiségek után kivetett házadó törlésének nincs helye, ha a bérlet megszűnése után azokat a bérbeadó maga használatba vette. Indokok: A nem vitás tényállás szerint a panaszos a tulajdonát képező háznak egy szobából, egy konyhából és egy padlásból álló részét bérbeadta bútorzat használata mellett havi 70.000 korona bérért. Az 1922 : XXII. t.-c. 8. §-a értelmében az- 1924. évi házadó kivetésénél ez a bérösszeg, illetőleg ennek 70%-a vétetett adóalapul. A panaszos most előadja, hogy a bérleti viszony rövid fennállás után megszűnt és a bérbeadott helyiségeket azóta a panaszos maga használja. Ezen az alapon kéri az 1924. évre előírt házadónak megfelelő mérséklését. A panasznak helyet adni nem lehetett. Az 1922. XXII. t.-c. 8. §-a szerint ugyanis a házadó kivetésénél az adóévet megelőző év utolsó negyedében fizetett lakbér négyszeres, illetőleg ha a bér nem évnegyedenkint fizetendő, az adóévet megelőző november hónapban fizetett bér tizenkétszeres összege szolgál adóalapul. Nem vitás, hogy a szóbanforgó lakás havi 70.000 koronáért volt bérbe adva, minek adójogi következménye az, hogy az 1924. évre helyesen állapították meg a házadó és járulékai alapját a havibér tizenkétszeres összegében. Az ilykép helyesen megállapított adóalap után kivetett adóból csak a törvény 23. §-ában felsorolt esetekben, s így a d) pont szerint csakis rendszerint bérbeadás útján hasznosított épületeknél akkor van helye adótörlésnek,, ha azok üresen állanak és csak arra az időre, amíg üresen állottak. A panaszos azonban maga is beismeri azL hogy a szóbanforgó helyiségeket csak kivételesen adta bérbe, és hogy azokat a bérleti viszony megszűnte óta maga használja. Az adó törlésének törvényes feltételei tehát fenn nem forognak és ezért a panasznak helyet adni nem lehetett. (Közig, bíróság 10.903/1924. sz.) Házadó. 1922: XX. t.-c. 40 g. 76. Árvédelmi töltések és belvízrendezési csatornák mentén létesített őrházak és azok melléképületeire a házadómentesség nem terjed ki. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni, mert az árvédelmi töltések s belvízrendezési csatornák mentén létesített s a társulati gát-, zsilip- és csatornaörök lakásául szolgáló őrházak, valamint azoknak melléképületeire korábban az 1896:XXIIL t.-c. 7. §-ában, majd utóbb az 1909:VI. t.-c. 27. §-ának 15. pontjában biztosított házadómentességet az 1922:XXII. t.-c. 40. §-a hatályon kívül helyezte. Nyilvánvaló ez annál is inkább, mert az említett épületek részére korábban a házadómentességet nem valamely külön törvény, hanem úgv az 1896. évi XXIII., mint az 1909 : VI. törvénynyel, „házadóról szóló törvény" biztosította, amelyek helyébe az 1922. évi XXII. törvény lépett. Ennek a törvénynek 2. §-ában felsorolt mentességek közé a társulati gát-, zsilipés csatornaőrök lakásául szolgáló épületek adómentessége újból fel nem vétetett, a korábbi házadótörvények' nek az új házadó-törvénynél ellen364 9. sz.