Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 9. szám - Részvénytársasági apportok

Joggyakorlat. telepek területén az üzem céljaira szolgáló épületek adómentességét változatlanul továbbra is fenntartotta. Az üzem céljaira szolgál minden olyan épület vagy épületrész, amelyre a vállalat műszaki és kereskedelmi üzemének lebonyolítása céljából szükség van. Az innen elrendelt bizonyítás során megállapíttatott, hogy panaszos vállalatot a járási főszolgabíró kötelezte arra, hogy a régi iroda helyén a munkásai részére étkező és öltöző helyiséget létesítsen. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a helyiségek az üzem célját szolgálják, mert ezek létesítése nélkül a közigazgatási hatóság az üzem folytatását nem engedélyezné. De az üzem irodahelyiségek nélkül sem bonyolítható le, mert egy gyárhoz hasonló ipartelepnél el sem képzelhető az. hogy a műszaki és vele kapcsolatos kereskedelmi üzem irodai munkáit és az egész vállalat igazgatását irodahelyiség nélkül lebonyolítsák. Ha pedig a szóbanforgó helyiségekre az üzem céljaira szükség van, akkor ezek az épületrészek a felhívott törvény 2. §. 6. pontja alapján nem esnek házadó alá. (Közig, bíróság 16.771/1924. sz.) Házadó. 1922 : XXII. t.-c. 2. §. 6. pont. 72. A községi kovács, kanász természetbeni lakásául szolgáló épületeket az állandó házadómentesség nem nem illeti meg. (Közig, bíróság 7.065. 1925. sz.) Házadó. 1922 : XXII. t.-c. 2. és 3. §. 73. A munkáslakásokat házadómentesség nem illeti meg. Indokok: Panaszos vállalat azon az alapon kéri a munkásházak után kivetett adók törlését, hogy az 1922. XXII. t.-c. 3. §-a szerint a külön törvényekkel adott állandó házadómentességek érintetlenül maradnak és hivatkozik az 1870 : LI. t.-c. 2. §-ára, valamint az 1907:111. t.-c. 3. §-ára, s ezek alapján kéri 4.000 aranykorona házadó törlését. A bíróság a kérelmet teljesíthetőnek nem találta. Az 1870 : LI. t.-a — eltekintve attól, hogy az nem is tartozik az 1922. évi XXII. t.-c. 3. §-ában említett külön törvények közé, mert a házadóról szóló 1868 : XXII. t.-cikk módosításáról intézkedik — az 1909 : VI. t.-c. 68. §-a szerint hatályon kívül helyeztetett. Ennek alapján tehát 1925. évben házadómentességet igényelni már nem lehet. Az 1907 : III. t.-c. 3. §-a alapján sem adhatott helyet a bíróság a vállalat panaszának, mert az első bekezdésében az állandó házadómentességre vonatkozó rendelkezés a fent hivatkozott 1870 : LI. t.-c. 2. §-ának a módosítása, ez a rendelkezés tehát a fentebb előadottak szerint hatályát vesztette, a második bekezdésben pedig új építmények ideiglenes házadómentességéről rendelkezik, amelynek engedélyezése a kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik. Ezen az alapon tehát panaszos vállalatot az adómentesség csak abban az esetben illetné meg, ha az kifejezetten elnyerte volna és ebben az esetben is csak arra az időtartamra, amerre az állami kedvezményekben részesíttetett volna. Miután a szóbanforgó munkáslakásokat sem az 1922 : XXII. t.-c. 2. §-a alapján állandó házadómentesség nem illeti meg, sem pedig a 3. §-ban említett olyan külön törvény nincsen, amelynek alapján azok nem esnének házadó alá, panaszos vállalat a kivetett házadó törlését jogosan nem igényelheti. (Közig, bíróság 5.323. 1925. sz.) Házadó. 1922: XXII. t.-cz. 8. §. 74. A kapualjnak üzlethelyiséggé való átalakításával új adótárgy nem keletkezik s így az ideiglenes házadó-t mentesség sem igényelhető. Indokok: Panaszos azt kifogásolja, hogy az üzlethelyiséggé átalakított kapualjára vonatkozólag az ideiglenes házadómentesség nem adatott meg, holott az átalakítás folytán új adótárgy keletkezett, tehát azt az 1909. VI. t.-c. 29. §-a alapján ideiglenes házadómentesség illeti meg. A bíróság a kifogást alaptalannak találta. A szóbanforgó átalakítás 1923. évőszén készült és november hó 1-én vétetett használatba. Az ideiglenes kérelem tehát nem az 1923. évi január hó l-ével hatályát vesztett 1909: VI. t.-c. rendelkezései szerint 9. sz. 363