Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 9. szám - Részvénytársasági apportok
Dr. Tukács György: Részvénytúrsasági apportok. Ugy látszik, az „apport" és a „vagyonbetét" fogalmi zavaraihoz még egy harmadik tisztázatlan momentum is csatlakozik, az okirat létének vagy nemlétének kérdése. (Rendszerint ugyanis az okirat az a pont, ahol a forgalmi adó az illetékkel találkozni szokott.) Valószínűleg a közkereseti és betéti társaságok szerződéseinek okirati rögzítése közvetlenebb, szembetűnőbb a részvénytársasági társasszerződéseknél, mert ha nem így volna, egyenesen érthetetlen lenne előttünk az általános forgalmi adóról szóló jogszabá^ lyok félremagyarázása. Az 1921 : XXXIX. t.-c. 37. §-ának 14. pontja szerint forgalmi adómentesek „az olyan jogügyletből származó bevételek, amely jogügyletek után az áruszállításokra vagy munkabérszerződésekre megszabott okirati illetéket igazoltan lerótták". Ezt a kissé kétes szabatosságú meghatározást a végrehajtási utasítás 21. §. 15. pontjának 3. bekezdése egész világosan magyarázza, mondván, hogy az illetékjog területébe vágó rendelkezések „túlnyomórészt nem mentességet biztosítanak, hanem a kettős adóztatás elkerülése a céljuk. Azok az ügyletek ugyanis, amelyek e pontokban fel vannak sorolva, többnyire olyanok, amelyeket... a forgalmi adónak eddigi törvényeink által már alkalmazott formái (betét- és folyószámla átalányilleték, értékpapír forgalmi adó, forgalmi adó jellegű okirati és átruházási illetékek) amúgyis érintenek ..." Ama vélekedésem, hogy a panaszolt pénzügyi eljárásban az írásbeliség is szerepet játszhatik, azon alapul, hogy ez eljárás a részvénytársasági ingó-apportok terén feltétlenül valami duális ügyködést tételez fel, amelynek csupán egyik ágát ismeri el írásosnak, illetve az -illeték területébe ütközőnek. E nézet szerint ez a kettős ügyködés minden bizonnyal tartalmaz pro primo: az illetékügyi hatóságok részéről automatikusan ellenőrzött részvénykibocsátás iránti okiratba foglalt ügyletet s pro secundo: okirat nélküli ingóátruházási ügyletet. A mondottak után, azt hiszem, nem nehéz e kettősség feltételezésében rejlő abszurditást felismerni. A részvénykibocsátás és az ingóátruházás — apport esetében — egy és ugyanazon ügylet: irásos társasági) szerződésből folyó egyetlen ügylet, amelynek dualizmusa nem jogi megnyilvánulásában, hanem az itt közömbös jogi anatómiájában rejlik ugyanúgy, mint ahogy a közkereseti és betéti társasági vagyonbetét konstrukciója is involválja a visszterhes ingóátruházást. II. Az ingatlan-apport lényege miben sem különbözik az ingóapportokétól. A törvény ama megkülönböztetése, hogy ingatlanapport után külön vagyonátruházási illetéket szed, korántsem lényegbeli ismérveken vagy- eltérésen alapul, hanem egyszerűen azon a törvényes akaraton, hogy közkereseti és betéti társaságnál az ingatlanügylet utáni köztehelr mérve nagyobb legyen, részvénytársaságnál pedig egyenesen kétszeres adóztatás alá essék. Az ingatlan-apportok területén a vitás kérdések nem a jogi okfejtések minemüségéből, hanem a törvényszöveg homályos ren352 9. S7,
