Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 9. szám - Részvénytársasági apportok

Dr. Takács György: Részvénytársasági apportok. delkezéséből fakadnak, mely az ingatlan meghatározásának kérdésében vet fel tisztázatlan megkülönböztetéseket. A közkereseti, betéti és alkalmi társaságok ingatlan-apportjairól ezt mondja az 1920 : XXIV. t.-c. 13. §-ának 4. pontja: „Ha a vagyonbetét ingatlanból vagy ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti vagy használati szolgalomból áll, a szerződésnek erre vonatkozó része az ingatlanok visszterhes vagyonátruházása után megállapított illeték alá esik." Ezzel szemben a részvénytársaságok ingatlan-apportjáról az 1920 : XXIV. t.-c. 14. §-ának 3. pontja csupán ennyit mond: „Ha az alapítók vagy részvényesek valamelyike részvényekért ingatlant visz be, az ilyen vagyonbetét után stb." Míg tehát a közkereseti, betéti és alkalmi társaságoknál a törvény ingatlanon kívül kiemeli az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti vagy használati szolgalmat is, addig a részvénytársaságnál pusztán ingatlant említ. Miért nem sorolja fel a töívény a részvénytársaságnál is az ingatlannak a vagyonátruházási törvény szerinti értelmezéseit? Talán azért, mert úgy véli, hogy ingatlan alatt magától értetődően kell érteni nem csupán a corpus-t, illetve a tulajdonjogot, hanem mindazon ingatlanhoz fűződő egyéb jogokat is, amelyeket az 1920. XXXIV. t.-c. ingatlanátruházási illetékkel sujt? Ha így van, akkoi miért ad taxatív felsorolást a közkereseti és betéti társaságoknál? De tovább megyünk. Az 1920 : XXXIV. t.-c. 108. §-anak 1. és 2. bekezdése a következőket mondja: „Ha a társaság alakulásakor, vagy új tag belépésekor a társaságba ingatlant, vagy ingatlannak haszonélvezetét, vagy használati szolgalmát viszik be betétül stb." Ez nyilván a közkereseti, betéti és alkalmi társaságokra vonatkozik. „Részvénytársaság vagy szövetkezet alakulásánál ugyanezt a szabályt kell alkalmazni, ha a részvényesek vagy üzletrészesek valamelyike ingatlanból álló vagyonbetétíel járul az alaptőkéhez." Ez a két idézet a törvényben egymásután következő sorokban foglaltatik. Joggal merülhet fel tehát a kérdés: vájjon a törvény a részvénytársaságba vitt ingatlanhoz fűződő, tulajdonjogtól eltérő jogosultságokat mentesíteni kívánja-e az ingatlanvagyon-átruházási illeték alól? E kérdésben, tudomásom szerint, érvényes állásfoglalás nem történt s így nincs hatékony bizonyság arra, vájjon az alsóbbfokú kincstári hatóságok amaz álláspontja helyes-e, mely szerint a részvénytársasági ingatlan fogalmát is a vagyonátruházási törvény általános rendelkezései alapján határozzák meg. 9. sz. 353