Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 9. szám - Részvénytársasági apportok
Dr. Takács György: Részvénytársasági apportok. a részvénytársasági tökét testesítő jogi személy, — másika a részvényszerző fél s mely hallgatólag mindkét felet az alapszabályokban meghatározott jogok és kötelezettségek részesévé teszi. A vagyonbetét lényege minden tár sasi ormánál egy és ugyanaz, — t. i. anyagi érdekeltség vállalásáért jogok nyerése,— csupán az érdekeltséghez tapadó jogok és kötelezettségek megnyilatkozási formái különbözők, részben a törvény, részben az egyes társasszerződések intézkedései következtében. A latin ad-portare (apportaie) igéből alakult francia apport hozzávitelt, hozzáadást, átvitten tőkecsoportosítást, vagyonbozzáadást vagyonbetétet jelent. Vagyonbetétet általános értelemben minden megszorító definíció nélkül. A pénzügyi jogi terminológia «zt a kifejezést a nem készpénzbeni részvénytársasági betétekre sajátította ki, ami azonban a dolog ama lényegéből semmit sem von le, hogy t. i. apport minden vagyonbetét, tehát a készpénz, az ingó, az ingatlan stb. Mindezeknek előrebocsátása nem volt szükségtelen. Az utóbbi időben ugyanis egyik-másik pénzügyi hatóság felfogása ellen olyan természetű panaszok hangzottak el, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a jogi gondolatmenet a vagyonbetéti jelleg félreismerésén és az ,,apport" kitételnek ama fentebb említett — kizárólag nem készpénzbeni betétekre vonatkoztatott — kisajátításán csűszot mellékösvényre. A panaszok tárgya az, hogy a nem készpénzbeni ingó vagyonbetétek — részvénytársasági ingó apportok — után a forgalmi adó hatóságok általános forgalmi adót követelnek, holott az apport közterhe a részvénykibocsátási illetékkel már elintézést nyert. Kereken kimondjuk: a panaszok teljes mértékben jogosak. A közkereseti és betéti társaság keletkezésekor az illeték azon vagyonbetétek összege után jár, melyet a szerződésben résztvevő felek a társaságba visznek vagy oda vinni köteleznek. Bizonyos — itt nem lényeges — formaságoktól függően ugyanez áll a részvénytársaságra is. A közkereseti és betéti társaság tagadhatatlanul bírja a különálló jogalanyiság, mondjuk: a jogi személyiség, egyik-másik tulajdonságát, még sem ötlik fel egyik pénzügyi hatóságnak sem az a gondolat, hogy a társaságba adott naturális betétek után a társasági illeték figyelmen kívül hagyásával az ingóátruházásért forgalmi adót szedjen, — mint ahogy azt a részvénytársasági naturális betéteknél kívánja, — holott a visszterhesség itt is könnyen megkonstruálható: nem készpénzbeni ingók adatnak át egy társaságnak társtagsági jogosultság ellenében. A közkereseti és betéti társasági ingó apportok után — a társasszerződési illeték megfizetését feltételezve — természetesen nem jár általános forgalmi adó, nem is követelik azt, miért vörös posztó éppen a részvénytársasági ingó-apport, holott itt sem konstatálható semmi különös sajátossága a betétnek s így természetesen forgalmi adó itt sem jár? Hol itt a gondolatlánc kihagyása?
