Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [1. r.]

Dr. Pécsi ].: Az ált. és fényűzési iorg. adó mai rendszerének hiányai. itt is csupán átlagoknak, átlagos valószínűségeknek kiderítéséről lehet szó. Ezek nyilván már új és termékeny gondolatok voltak, mert hiszen velük nem csupán a forgalmi adók önállósága, azok adóforrásának mibenléte ismertetett fel, hanem egyúttal azok szerepére és feladatára is — első ízben — történt utalás. A forgalmi adók eddigelé legcélszerűbb és leghasználhatóbb kifejtése és elméleti indokolása Heekel-mk köszönhető. Amint Heckel idevágó tanítása 'idézett munkájának különböző helyeiről (I. köt. 199—202. o., u. o. 211—212. o., u. o. 248—253. o.) komprimálható, az legfőbb vonásaiban a következő gondolatmenetet tünteti fel: Az adóztatás alanya az egyes gazdaság az ő életfolyamataivál és gazdasági berendezésével. Miután az egyetlen adónem eszménye elméleti és gyakorlati okokból meg nem valósítható, azért az adóztatás célja csak a többes adórendszerrel érhető el s így a gazdasági élet typikus alapfolyamatai szolgáltatják a támasztó pontokat, melyekhez minden adóztatás kapcsolódik. A gazdasági élet két főkörének, helyesebben két végpontjának t i. a termelésnek és fogyasztásnak megfelelően válik ketté az adórendszer két főrésze: a kereseti és fogyasztási adók legáltalánosabb értelemben vett kategóriáira. • Miután pedig a hozadéki és vagyonadóztatás kvantitatív, az általános jövedelemadó pedig kvalitatív adóztatást eredményez, amennyiben az előbbiek a valószínű és átlagos hozadékot keresik fel, az utóbbinak pedig a ténylegessel és egyénivel van dolga: hátramaradna ama folyamatoknak az adóztatás útján való elérése, melyek az átmenetelt eszközlik és közvetítik a két gazdasági eredményalak között, úgy hogy az e célt szolgáló forgalmi adóknak egyenlő jogú tagként kell beillesztetniök minden oly adórendszerbe, mely hozadéki, jövedelmi és vagyonadókból áll. Míg tehát a hozadéki és az ezeket kiegészítő vagyonadók a termelést és keresetet — mint látjuk — csupán kvantitative, a jövedelem- és vagyonképződés kezdőpontján ragadják meg, s míg a jövedelmi adó kv alitative a folyamat befejező mozzanatában éri el az adóteljesítési képességet, addig a kettő közötti rések betöltése joggal vár a forgalmi adóztatásra, melynek kettős feladat tulajdonítandó. Ennek ugyanis egyrészt a gazdasági szolgáltatási képesség fokozatos kifejlődését kell nyomon követnie, amint az a viszonylagosan folyékony értékkészletnek a termelési és kereseti folyamatba való behatolásával jut kifejezésre, másrészt a jövedelemképződés mindazon alkotó elemét el kell érnie, melyek a gazdaság alanyánál még csupán átmeneti fokon találhatók. Az egyes forgalmi ügyleteknek approximativ mérése természetesen csakis a (tényleg) mutatkozó vagy a legalább is valószínűséggel és általánosan feltételezhető eredményt érheti el, mely prásumtive a forgalom princípiumának a gazdasági történésre való hatásán alapul vagy legalább is — minden tapasztalás szerint — 6 1. sz.