Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [1. r.]

Dr. Pét ti Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. Nézetünk alátámasztása érdekéből röviden áttekintésre szorul a forgalmi adó dogmatörténeti fejlődése. Mint általánosan ismeretes, az újabb nemet pénzügytané s itt is Stein Lőrincé a főérdem a forgalmi adónak mint önálló adónemnek elméleti megalapozása, vagy legalább is ezen elméleti megalapozásnak megkísérlése körül.M Stein szerint az általa közvetett jövedelmi adóknak tekintett forgalmi adók oly szolgáltatások, melyek az egyesektől a tőkék átmenetelét bármily alakban eszközlő cselekményeik után szedetnek. ily átmenetel nem képzelhető anélkül, hogy emellett valamelyik félnél bizonyos értéktöbblet mint önálló tiszta hozadék ne nyeressék. Az itt rejlő nyereség a forgalmi adó adóforrása, miután a kérdéses értéktöbbletnek, nyereségnek minden értékügyletnél elő Jkell állania, akár annál, aki ad, akár annál, aki vesz, mert különben az ügylet meg sem köttetett volna. Mellőzük a forgalmi adók mibenlétére és jogosultságára vonatkozó későbbi elméleteket, melyek további okfejtésünkre nézve terméketleneknek és könnyen megcáfolhatóknak látszanak. így mellözük azokat, melyek az általános illetékelvnek a gazdasági forgalom körére való alkalmazásán sarkallanak, azokat is, amelyek az államot a forgalomban és a forgalom révén szerezhető kereset társának tekintik.11) mellőzzük Schafflének gazdagodási elméletét, továbbá a forgalmi adónak vagyonadóként való felfogását, az amúgy is szükkörü alkalmazhatósággal bíró Bilinski és Klein'Wöchter-iéle elméleteket és csak futólag említjük meg, hogy Heckelnek 1917. évi összegezése szerint az egész dogmatörténeti fejlődés velejét a forgalmi adóknak, mint kiegészítő vagyonadóknak jellemzése teszi ki, mely adók nem a nyugvó (létező), hanem a technikai forgalmi folyamatok révén mozgásban lévő vagyonhoz kapcsolódnak.12) A haladás további iránya és jelentős mozzanata Wagner állásfoglalásában és felfogásában ismerhető fel, ki is a Stein Lőrincztörte csapáson tovább haladva a forgalni adók feladatát abban találja meg, hogy azok az adórendszer szükséges kiegészítőjéül és helyettesítőjéül szerepeljenek, a többi adónemek meghagyta réseket kitöltsék, helyettesítőén hatva közre oly esetben, amikor a hozadéki adóztatás valamely — a forgalmi ügylet által reálizált — hozadékot elérni nem képes s kiegészítőén ott, ahol ezt csak hiányosan teheti. Stein-nú szemben Wagner már megengedi, hogy nyereség tényleg nem minden egyes forgalmi ügyletnél tételezhető fel, de méltán utal arra is, hogy — mint az adóügy terén általában — úgy 10) M. v. Heckel: „Lehrbuch der Finanzwissenschaft'1. 1907. I. 457. o. Az eddigiekre nézve egészben u. o. I. 453—457. o., továbbá Földes Béla: „Az államháztartástaii" II. kiadás. Budapest. 1912. 275—287. o. n) L. dr. Szövényi L.: Az ált. forg. adó jogszabályai. Budapest. 1924. 73. o. 1. jegyzet. 12) L. előbbi oldal 1. al. 1 sz. 5